Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. október) 10. szám

Mérő János: A német parasztság története

Az új német életnek, amint ma már egészen világosan látjuk, a paraszt és a munkás az alapja. A szovjet a paraszt- és munkástanácsokkal kezdődött, amelyekhez később hozzákapcsolták a katonatanácsot. Ebben a formában volt valami erőszakos és erőltetett is. A német fejlődésnek vonala természetesebb és egyszerűbb. Az életnek alapja a munka és a társadalomnak nagy újjászületése a munkás[474]sal kezdődik. Ebben a folyamatban a német újjárendezés döntő szerepet szánt a parasztnak és ez a német természetből, a német életnek a lényegéből folyik.
Az iparosított nagy német birodalom lelkiségében még ma is él a földnek tisztelete, ami megnyilatkozik abban is, hogy a német ipari munkás lelkének legfőbb vágya az, hogy akármilyen kis darab, tenyérnyi földje legyen, amelyen pihenő óráiban dolgozhassék és amely drága ajándéknak érzett pár szem gyümölccsel, néhány marék főzelékkel jutalmazza meg. A föld tiszteletének gyökerei mélyen visszanyúlnak a régi német életbe. A német az ősidőkben elsősorban nem harcos, hanem földművelő volt és a szabad paraszt egyszerre lovag és földet túró munkás. Még a középkor kialakulásának idején is meg volt a paraszt helyzetének ez a kettőssége és a német paraszt csak századok nehéz csapásai alatt tört meg és süllyedt le abba a jobbágysorba, amelyet soha nem tudott türelmesen viselni. A parasztlázadások kiindulópontja Európában mindig a német parasztságnak valamilyen megmozdulása volt és a Dózsa-lázadás előtt már évtizedek óta tartott a német birodalom területén az a földrengés, amelyet a parasztság örök nyugtalansága és szabadságkeresése idézett elő. A francia forradalom csak forma szerint előzte meg a német parasztságnak felszabadulását, amely ténylegesen már jóval a francia forradalom előtt megkezdődött, mert Németország volt az egyetlen európai szabadjogai, s amelyen a legsötétebb korokban is éltek közjogilag teljesen szabad parasztok, akik évterület, amelyen a legsötétebb korokban is voltak a parasztságnak századokon keresztül megtudták tartani az ősi földet.
A német paraszt kérdésével rengeteg könyv foglalkozott és most, mikor valóságos könyváradat önti el még a háborús német életet is, szinte minden hónapban megjelenik a parasztságról egy új könyv. Van bizonyos dicsekvés, talán néha kiélezett fölényérzés is ezekben a könyvekben. Nem lehet szemet hunyni a tények előtt. Meg kell látni azt is, hogy ez a fölényérzés, akármennyire indokolt lehet, bizonyos mértékig bántó azoknak, akik még nagyon messze vannak a parasztság kérdéseinek megoldásától. Másrészt azonban el kell ismerni, hogy a parasztkérdés a német birodalomban körülbelül tökéletesen megoldódott s hogy a német parasztság nem ma jutott el a tökéletes megnyugvásig. Nem egy forradalom sodorta előre, hanem a kezdeti német törzsi elrendezkedés készítette elő mai sorsát. A Nagy Frigyes óta kezdődő fejlődésben a parasztság maga szerezte meg magának biztos társadalmi és gazdasági helyzetét.
Előttünk fekszik egy német könyv, amely a hamburgi Hanseatische Verlagsanstalt kiadásában jelent meg. Szerzője Walter zur Ungnad. Az író nem parasztszármazású. Oly ősnemes német családból való, amely hadvezéreket és nagy politikusokat adott, s melynek nem egy tagja a Habsburgok uralkodása alatt a magyar történelembe is belejátszott. Egy Ungnad az egyik Habsburg uralkodó hadvezére volt s néhány szerencsétlenül végződő hadjáratot vezetett a török ellen. Ezt azért mondjuk el, hogy elhárítsuk azt a gyanút, mintha az [475] írónak saját osztályával szemben valamiféle elfogultsága lehetne. S bár az író nem tartozik a parasztosztályhoz, könyve a »Deutsche Freibauern Kölmer und Kolonisten« mégis valóságos himnusza a német parasztságnak. Természetesen német himnusz, alapos és tárgyilagos.
A könyvnek a szabad parasztokról szóló része rendkívül sok újat ad az olvasónak. Megismerteti az ősi germán törzsszerkezettel, amelyben minden ember, aki szabadnak született, egyenlő jogú volt, és amelyben minden ember egyszerre volt harcos és földműves. A szerző szerint az első német királyok, német fejedelmek még a szabad parasztságból emelkedtek ki, és ezt a vakmerőnek látszó állítást igen érdekes adatok felsorolásával bizonyítja. Fontosabb ennél, hogy a német paraszt szabad közösségek életét rendkívül plasztikusan ismerteti, és okszerűen vezeti le belőlük a német parasztság gazdasági fejlődésének természetességét.
A könyv címének egyik szava »Kölmer« még azoknak is idegenül hangzik, akik nagyszerűen ismerik a német nyelvet. Ez a szó Kulm város nevéből származik. Azokat a parasztokat nevezték így, akik a német lovagrend védelme alatt betelepítették a szláv poroszok földjét és segítettek a poroszokat elnémetesíteni. A szerző sok szeretettel és mégis világos, tárgyilagos okfejtéssel magyarázza el ennek a porosz telepítésnek európai jelentőségét. Meg kell jegyezni, hogy egyetlen olyan szava nincsen, amely bántó lehetne arra a szlávságra, amely kétségbeesett harcokat vívott a német lovagrenddel, földjének megmentéséért.
Minket talán leginkább és legközelebbről a könyvnek harmadik része érdekel, amely az erdélyi szász telepítés történetét ismerteti. Itt természetesen erősen érvényesülnek a német szempontok, és kissé furcsán érezzük magunkat, mikor Ungnad azt írja, hogy a magyar király meghívására érkező »vendégeket«, a német parasztokat, maga a király fogadja s hogy ez »a király náddal borított óriási fapalotában lakik.« Itt az a bizonyos német fölény érzik, amely néha eltorzítja a dolgokat, azonban ez csak apróság. A lényeg az, hogy a szerző részletesen ismerteti azokat a kedvezményeket, amelyeket a magyar királyok adtak a szászoknak. S habár a szászok dicsérete a legfontosabb, mégis felsorolja azokat a nagy előnyöket is, amelyeket a magyar királyok jogtisztelete az egyszer megadott jogok tiszteletbentartása biztosított az erdélyi szászságnak. A könyvnek ez a része azért is nagyon érdekes és tanulságos, mert világosan láthatjuk belőle, mennyivel kedvezőbb volt mindenkor az erdélyi szász paraszt helyzete, mint a magyar paraszté, hogy mennyire hozzásegítette az erdélyi szászságot kultúrája magas színvonalának eléréséhez az a megértés és jó szándék, amelyet a magyarság századokon keresztül szakadatlan jogtiszteletben tanúsított iránta. A könyvnek ez a része a legújabb időkig vázolja a szászok életét és felsorolja azokat a súlyos sérelmeket és az élet elevenéig ható kártevéseket, amelyekkel a román uralom a szász szabadságnak minden nyomát eltüntette és a szászok gazdasági ereiét súlyosan megrongálta. [476]