Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. október) 10. szám

Herceg János: Móricz Zsigmond: Magvető

Antológia, Kelet Népe kiadás, 1940.
A magyar kiadók régi adósságát rótta le Móricz Zsigmond, amikor most a saját szerkesztésében és folyóiratának kiadásában megjelentetett egy húsz íves, olcsó antológiát azzal a céllal, hogy megismertesse az ifjúságot és a népet az élő magyar irodalommal.
A magyar könyvkiadás mindig csak bizonyos olvasóréteget tartott számom és a magyar könyv a néphez sohasem jutott el. A Magvető elsősorban olcsó áránál fogva – 1 pengőbe kerül – már sokkal könnyebben utat talál a néphez. Persze az antológia nem váltja be teljesen, amit az előszó ígér, hogy az élő magyar irodalmat tartalmazza, mert prózaírónk: Kemény, Eötvös, Jókai, Mikszáth egyáltalában nem szerepelnek benne, mivel az antológia már terjedelménél fogva sem vállalkozhatott a magyar regény, vagy elbeszélés megismertetésére. A magyar nép és irodalom szellemét a versek vannak hivatva kifejezni, s az antológia Apáti Ferenctől kezdve Illyés Gyuláig minden jelentősebb magyar költővel valóban megismerteti az olvasót.
A hangsúly az antológia megszerkesztésénél a magyar népi szellemen volt és Móricz Zsigmond egyetlen olyan írást sem vett fel gyűjteményébe, amely nem ezt a szellemet szolgálja. Így hiába keresnék benne például Kiss Józsefet, vagy a Nyugatos Szép Ernőt. Ezzel szemben a régiek közül szerepel az antológiában Szabolcska Mihály, az újabb nemzedékből pedig Kassák, Gulyás Pál, Fodor József és Sinka István is. A Bánk Bánból közöl részletet az antológia, de Madách Tragédiájából már nem.
S mégis nagy űrt tölt be ez a könyvecske. A magyar énekes nép, természetéhez közelebb áll a vers, amely jobban kifejezi indulatait, mint a próza, amelynek megint más a hivatása. S ezért kell örömmel üdvözölni az antológia megjelenését, amely sokkal közelebb hozza a néphez is, az ifjúsághoz is a magyar irodalom hét évszázadát, mint bármilyen felvilágosító munka.
A szerkesztési szempont is igazolt. A magyar szellemiség sohasem szakadhatott el a néptől, az az irodalom viszont, amely nem táplálkozott népi erőkből semmi rokonságot nem tarthat a magyar szellemiséggel. Nem rostáról volt tehát szó, hanem felismerésről.
Az antológiát nagyon szép népdal- és közmondás – gyűjtemény egészíti ki.