Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. október) 10. szám

Dudás Kálmán: Huzatos poszton

Fülembe tapadt egy eszelős dallam,
egy halott árnya lett az útitársam,
és nem lehet, hogy szüntelen ne halljam,
és nem lehet, hogy szüntelen ne lássam.
Oly szörnyű átok szegődött nyomunkba,
és nehezebb mint amit elvihetnél,
és sötétebb mint ama átok súlya
a babiloni sötét nagy vizeknél.
Oly szégyen ért – hogy elvesztettük arcunk!
s most vak gyalázat űzne a világból –
de hogy idegen előtt főt ne hajtsunk,
a hitünk vádja a szemünkből világol.
És tűrünk némán, fekete kenyéren,
csonkán de szittyán, hogy méltón ragyogjon
holnap az arcunk: tisztán és keményen
s megálljuk helyünk e huzatos poszton…
Ha kell, hát leszünk ragadozó kánya,
leszünk karvaly és vijjogó vad vércse:
a hozzánk nyúló átkozódva bánja –
az igazunkat nem lesz aki sértse.
Mi kiállunk, ha korunk szava harsan
s a harsona egy korhadt rendet ingat,
mi ott leszünk a föltámasztó harcban
új fényben látni bátor ifjainkat! [437]