Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. október) 10. szám

Dudás Kálmán: Feszült napok

1. Két szemem, ki tudja, mikor lát,
határon innen tart a korlát.
Szerelmem lázas szavai
szaggatottan szállnak feléd:
jaj, csak ne legyen valami
baj, Annám, madaram! Istenem,
nehéz óráján légy vele:
az élet ne vegye életét –
mindenem a két élete.
2. Feszült napok. Hírt kutatok
még a madár röptében is,
felhő, nem a hír fénye visz?
Zengnek a futó huzalok,
a lélek éjjel fölriad:
olyan mintha mély álmodból
verne föl síró kisfiad…
3. Elér a hír. Idegeimen robog.
Szavam elnyomja az öröm,
csak a homlokom törülöm.
E némaság a boldogok
némasága. Szép, erős kényszer.
Te ragyogsz benne tiszta fénnyel –
dadogó könnyel hódolok. [435]