Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. június) 6. szám

Csuka János: Népszaporulat és népművelés

I.
Az alig százezer főnyi bácskai bunyevácság értelmisége kisszámú s társadalmi rétegeződése erősen korlátozott. Az utóbbi években azonban a nemzeti, helyesebben a horvát öntudat ébresztgetésével ezen a hiányon is igyekeznek segíteni. A horvát igazodású bunyevácok hetilapja számtalanszor panaszolta, hogy a Subotica-i gimnázium bunyevác növendékeinek száma nincs arányban a város bunyevác jellegével és számával. A bunyevácság egyházi és világi vezetői ezért azt szeretnék, ha az arány annyira meg[277]javulna, hogy a bunyevácok kerüljenek többségbe, főleg a felsőbb osztályokban.
Az értelmiségi osztály erősödésének tudták be legutóbb azt is, hogy huszonnégy bunyevác származású ifjú fejezte be egyetemi tanulmányait, ezek közül: húsz Subotica-i. Kilenc újmisés van közöttük. De orvosok, mérnökök, tanárok és ügyvédek is akadnak. A följegyzések szerint ilyen gazdag kultúresztendeje a bunyevácságnak még nem volt. Most először fordult elő, hogy huszonnégy diplomás ifjúval gyarapodott egyetlen évben a bunyevácság, amelynek vékony értelmiségi rétege velük megerősödött s valahogyan enyhíti az értelmiségi pályákon érezhető hiányt.
II.
Abból az alkalomból, hogy az iskolai előadások befejeződtek, néhány közlemény jelent meg a német iskolaviszonyokról.
A jugoszláviai német sajtó örömmel jelentette, hogy az elmúlt iskolaévben a Vrbas-i német tanítóképezde növendékeinek a száma 105-ről 142-re emelkedett. Az I.-ső osztályban 38-an tanultak, (az előző évben 31-en), a II.-ban 30-an (előző évben 26-an), a III.-ban 26-an (előző évben 25-en), a IV.-ben 25-en (előző évben 23-an) és az V.-ben 23-an, (az előző évben még nem volt.) A német tanítói létszám tehát az idén 23 végzett tanerővel gyarapodott. A 142 német tanítójelölt közül 99 férfi és 43 nő.
Az alsó osztályok tanulói számának növekedése mutatja, hogy a németek helyesen fogják fel a tanítóképezde rendeltetését, és mindent elkövetnek, hogy mielőbb minél több tanítójuk legyen.
III.
Nagyon elszomorító kimutatást olvastunk a jugoszláviai református egyház népszaporulatáról. Az egyház kiadásában megjelenő évkönyv lesújtó adatokat tartalmaz a születések csökkenéséről. Miután a református hívek jelentős része magyar nemzetiségű, a számadatok a magyarság szempontjából gondolkodásra késztetők.
A református egyháznak 55.890 híve van. Ebből 11.086 jut Bánátra, 12.244 Baranyára, 15.807 a Novi Vrbas-i, túlnyomórészt német esperességi kerületre és 16.767 ÉszakBácskára, ahol csaknem csupa magyar nemzetiségű református él. Az egyház szolgálatában negyvenkilenc pap áll. [278]
A születési kimutatás valósággal megdöbbentő. Az 55.890 lélekre 1939-ben alig 929 születés esett, az előző 1938. évben 879 születés volt, 1939-ben 878-an, 1938-ban 825-en haltak meg. Az elmúlt évben a szaporulat tehát mindössze 51 személy, 1938-ban 63. Feketič, Rumenka és Pačir magyar reformátusainak népszaporulata a magyarlakta helységek között a legkedvezőtlenebb. A nyugati esperes kerületben 177 születésre 232 haláleset jut. Nem sokkal kedvezőbb a német esperesi kerület eredménye sem, mert 268 születésre 231 halálozás esik. Crvenkan 10 születésre 20 halálozás, Novi Sivacon 35 születésre 45 halálozás, Stari Sivacon 41 születésre 45 halálozás, Šoven 13 születés 22 halálozás és Toržan 12 születés és 26 haláleset fordult elő. Feketičen a helyzet jobb, mert ott 12 születésre csak 3 halálozás, Vrbason pedig 32 születésre 18 haláleset jut.
Az egész református egyházmegyében 358 házasságot kötöttek. Az elemi iskolákban 4797, a középiskolákban 577 református vallású ifjú tanult az 1939. évben.
IV.
A katolikus lakta német helyek népszaporulata sem nyújt derűsebb képet. Az egyke átka úgy látszik nemcsak a református hívek által lakott falvakra sújtott le, hanem más községekre is.
A Schaffende Jugend, a kultúrifjúság lapja, a német anyák napjával kapcsolatban a kedvezőtlen népszaporulatra hívja fel a figyelmet. Pl. a tiszta német Apatinban 1900-ban még 486, 1939-ben csak 173 születés volt, Kleken 1919-ben 118, 1939-ben 45, Vršacon 1880-ban 507, 1937-ben 99. Tehát nemcsak a református vallású németek népszaporulata ejti gondolkodóba a német kisebbség vezetőit, hanem a katolikus vallású németek lélekszámának csökkenése is. A gyermektelenség okait kutatva, a német ifjúsági lap lemondóan állapítja meg, hogyha ilyen elszomorítóak a születési eredmények, akkor a német lakosságnak kevés joga van ahhoz, hogy azokat az anyákat ünnepelje, akik – nem szülnek. [279]