Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. június) 6. szám

Reményi József: Nirvána

Ne mondd, hogy értik meleg igéid,
s hogy szobádban is nevelhetsz virágot.
Telhetetlenek őrzik köreid,
s nem bánják, dehogy bánják árvaságod.
Nincs ősi bőség s nincsen déli fény
a villámütés váratlanul érhet.
Megletten sóhajt a remény, s kemény
enyészetben a csoda mit is kérhet?
Magányod terhe szüntelen veled,
míg alszol tán felenged gyötrődésed.
S ekkor, bár torz ez, kedved megleled,
e nemlétben a léted el nem késed. [274]