Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. június) 6. szám

Reményi József: Biztatás

Ne búsulj, mert a vért ontó élet
nem lélegzik tisztán körötted.
Amíg könnyed lelkedben szétszéled,
vágyad vágya még visszajöhet.
Nézd, pajtás, ki harcolsz a bánattal,
s jó estét kívánsz a semminek,
gyűlölettel, vakító haraggal,
ne izenj a tűnő reménynek.
Tudományod tenger lehet, s versed
szép, mely szíved földjén kifakadt.
Évezredek távlatán a nyersek
nem győztek, bár sok kín megakadt.
Érzed, ugy-e, megérzed a jövőt,
bármennyire félelmes a lét,
s arcodon bár panaszok a redők,
mégsem holtak a gyűjtött mesék.
Tudom én, hogy fóliánsok árnyán
remeg, s ámul a céltalan hír.
Tudom én, hogy a fogalmak árán
látatlan utat keres az ír.
Bizony tudom minden misztérium
megígért tájékoztatóját,
s tudom, hogy az örök divinium
követeli rögös adóját. [273]
Így biztatlak, magamat biztatva,
próbálkozni sokképpen lehet.
El ne hagyjad magad, s míg baktatva
elkísér az igyekezeted,
élj, élj pajtás, dísztelenül is élj,
minden csillag miattad szenved.
Nem hiszed? – Mégis ne félj, de remélj,
a csillag is utat egyenget.