Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. június) 6. szám

Havas Endre: A Thibaultok margójára

Roger Martin Du Gardnak szeretettel
Untat a csend, nem mond már semmi újat,
untat a szél és minden fergeteg;
lárma szalad, megrázza ablakunkat
a visszajáró lelkiismeret.
Hozzásimul, majd térdre hull az emlék
és könyörög, hogy hagyjam élni még;
mint gyilkos, ha megbánja szörnyű tettét,
hallván bírója zord ítéletét.
Óh drága könyv! A Thibaultoknak vége:
kezem rácsap a villanykapcsolóra.
A kétely legyen fáradt magányom éke!
s takaróm a testvérek takarója.
Künn a század száll és a változásnak
torz, görbeszárnyú angyala kopog.
Untat a szél s a szakadt világban
pőrén kérődznek hívő gonoszok. [256]