Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. május) 5. szám

Reményi József: Szerelmi vers

Édes vagy, ha beszélsz,
hang túl a játékon.
Velem élsz, félsz, remélsz
völgyben, magaslaton.
Méltatlanok között,
zsibbasztó harcokban,
lelkembe költözött
álmod még ébren van.
S mi álmodban való,
s szaggatott múlt s jelen,
soha el nem múló,
ugyancsak él velem.
Úgy szeretlek, édes,
mint szép hangsúlyt a csend.
A végtelen s véges
üdve bennem kereng. [212]