Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. február-március) 2-3. szám

Kázmér Ernő: Francis Brett-Young: Med. univ. dr. Bradley

Ez az angol regény orvosokról, helyesebben az orvos életéről szól. Az orvosok mostanában különben is divatosak az irodalomban. A színpadokon orvosokról szóló színműveket adnak, az amerikai filmateliere-kben orvosi, de legalább is kórházi környezetű filmeket készítenek. A regényírók eddig ezzel a divattá váló témával szemben mintha kissé tartózkodóbbak lettek volna, de amióta az ismeretlenség hományából felbukkant Cronin The Citadel című regénye – amit magyarul Réztábla a kapu alatt címmel adtak ki –, és világsikert aratott, azóta az elbeszélő irodalom tartózkodása is alábbhagyott. Nincs is értelme a társadalom egy bizonyos rétegének irodalmi szerepeltetése körüli szeméremnek. Legkevésbé érthető ez az orvosokkal szemben, akik tudvalevőleg többé-kevésbé minden emberivel és az élet minden megnyilvánulásával a legszorosabb lelki és testi kapcsolatban vannak. Az orvosi hivatásról és az orvosi eszményiségről a mai felfogás még mindig bizonyos szentimentális érzéssel gondol. Nem akarják észrevenni, hogy mint minden életpályán, itt is az eszményiség és anyagelvűség csapnak össze. Az idealistára a megaláztatásoknak, a szenvedéseknek végtelen sorozata, míg az érvényesülni akaróra, arra, aki a maga lelki egyensúlyát és a pénz birtoklását kellemes összhangba tudja hozni, a földi élet minden kincse: autó, villa, magánszanatórium vár.
Francis Brett-Young Med. univ. dr. Bradley című könyvét a Cronin nagy népszerűségű orvosi regénye után olvastam. Ha valaki az én példámat követi, a két könyv hasonlóságán meg fog lepődni, bár Cronin főalakja a szimpatikus dr. Manson belső harmóniáját felváltó előbb alkalmazkodni akaró, majd később megalkuvó pálfordulása (érdekes, hogy a nagyszerűen induló, lendületes regénynek éppen ezek a részei leggyengébbek, mondhatnám erőltettek és giccsesek) inkább vádirat a londoni előkelő negyed gazdag, és a betegek sorsával csak felületesen törődő orvosok ellen. Francis Brett-Young regényének főalakja a mindnyájunk emlékezetében frissen és tisztán élő vidéki kisvárosok ismert, derék orvosa. Sok szomorúsággal, küzdelemmel, szenvedéssel teli esztendők után ér révbe. Csakhamar elveszti feleségét, fiát, vagyonát, és amikor a világ képe is megváltozik, visszakészül szülőfalujába, abba a domboldalra kanyarodó út mentén levő kis vil[140]lába, amely olyan közel lesz szülőházához. A Francis Brett-Young nagy regénye tulajdonképpen nem is az orvosi társadalom regénye. Az orvosi hivatás sem irodalmi, sem etikai kérdésének tisztázásához nem kíván alaposabban hozzászólni. Írói szándéka egy emberi dokumentumokkal telített életen át korregényt és hősének, a csendes vidéki orvosnak küzdelmén át, a múlt század utolsó évtizedei angol vidéki városainak képét adni. Ez az irodalmi kísérlet az angol irodalomban sem új. Walter Scott skóciai regényei óta, az angol irodalomban alig van nagy író, aki a brit szigetek világának egy-egy jellegzetesebb részét ne örökítette volna meg. Gondoljunk csak James W. Barrie Wessex-regényeire vagy a természet és az ember összeolvadásának azokra a mélységesen szép műveire, amelyekben nagy angol írók tolla nyomán Wales és Cornwall minden bája csillog. Vagy a legújabb angol irodalomban annyira jellegzetes I. B. Pristley egyik regényének fiatal tanára és a derék ácsa, akik például az egész országot derűs jókedvvel, széltében-hosszában becsavarogják. Francis Brett-Young, aki egy nagyon szépen megírt könyvében adta ifjúsága történetét – The Young Physician – a The Black Diamonddal (Fekete gyémánt), ezzel az angol szénvidékről elcsavargó, kalandvágyó kamaszokkal derűs regénnyel és több faluregénnyel lett ismertté. (Angliában ez nem jelenti a parasztregényt. Az angliai faluban is gentlemanek laknak, ha földműveléssel foglalkoznak is.) Az angol nép kezdődő nyugtalanságának és ma sem lankadó romantikus hajlamának az az eredeti, vonzó egyéniségű írója, akiben, mint Galsworthy valamennyi kortársában és közvetlen követőjében, a múlt ismerete együtt buzog a jelen vitális megértésével, és maradi vérmérséklete mellett is megértő és társadalmi igazságszeretetével. Ennek a megértő és vitális igazságosságnak valóságos megtestesítője Med. univ. dr. Bradley, aki az új orvostudomány csodálatos korszakában, a szénbányák aknái fölé épülő hatalmas, fekete városok fejlődésében is megmaradt annak a régimódi embernek, orvosnak, gondolkodónak – mennyire hasonlít a hűvös, temperált Forsytékhez –, akinek indult már akkor, amikor a North Bromwich-i egyetemre beiratkozva, a Kakas és Seregély című fogadónak kis hátsó udvarára néző szomorúan sötét szobácskájában könyveibe mélyedt. Ami azóta történt, az csak mind epizód. Egy komoly munkás élet szép és szomorú állomásai. Hiszen most indul el újra, kopogó, kemény esőcseppek sűrűjében, valaha első sedgeburgi betegéhez, az öreg Lijakhoz, aki [141] egyidős vele. Hetvenöt éves és szélütött…
A sok szomorúság ellenére is a Med. univ. dr. Bradley kicsengése optimista. Nemes optimizmusa ezt az élményekben gazdag regényt a ma orvosi regényei, sőt a Citadella fölé is emeli, amelynek önéletrajzi jegyzetei Brett-Young egészséges, ösztönös és elbeszélő ereje mellett valóságosan elszürkülnek. Ruzitska Mária életteljes, tiszta fordítása a regény tárgyilagosságába fojtott izgalmát, fegyelmezettségében is sokszor szenvedélyes hangját megértően tolmácsolja.
*