Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. február-március) 2-3. szám

Havas Károly: A kenyér bibliája

Anton Zischka az európai írásnak új formáját adja. A gazdasági kérdésekben ő írta az első félig regény, félig riport, félig tudományos kutató műveket. Ha összehasonlításnak lehetne helye, talán John Guntherrel lehetne egybevetni. Csak más síkon. Az egyik inkább a napi történések félig tudományos, félig regényszerű krónikása, a másik a nagy gazdasági összefüggések kutatója. Anton Zischkának, tudomásunk szerint, eddig csak egy munkáját fordították magyarra: a gyapot regényét, de a gyapot regénye után írt kőolajról szóló művével s legújabb könyvével, a kenyér regényével valóságos trilógia alakult ki. Ezt az utolsót még nem fordították le magyarra. De a fordításra vállalkozó bátran ezt a címet adhatná: A kenyér regénye. A német cím (a könyv Wilhelm Goldman kiadásában, Leipzigben jelent meg): Brot für 2 Milliarden Menschen.
Furcsa könyv. Az író végigvezet a kenyér minden harcán és az ember minden kenyérteremtő küzdelmén. Kenyér nemcsak az igazi kenyér; a hús, a főzelék, a banán, a sertés, a burgonya mind az. Ezért dolgozik az ember! Zischka szerint minden azért történik, mert az embernek enni kell. Utakat azért építenek, hogy táplálékot szállíthassanak; gyarmatokat azért alapítanak, hogy tengerjáró hajósok vitamindús ételeket kaphassanak; országok azért hullanak forradalmak és lázadások örvényeibe, mert vagy kevés a kenyér, vagy sok a haszon a kenyéren…
Néha ijesztő ezeket a nagyon tárgyilagos adatokat egymás után sorba venni. Trösztök, rablótársaságok fosztogatják az egész világot, hogy a kenyérrel uzsoráskodhassanak. Zischka számadatokkal bizonyítja, hogy Latin-Amerikának némely országa teljesen egyetlen amerikai tröszt tulajdonává vált, mert a tröszt megszerezte a termelési eszközöket, kezében tartja a forgalmat, és hatalmával ráfekszik az állami gépezetre. Csodálatos, egészen egyszerű és mégis titokzatos dolgokat tanulunk meg ebből a könyvből. A kukorica olyan hatalom, mint a szén. A burgonya többet használt az emberiségnek, mint ezer hadvezér. Zischka azt [109] mondja, hogy egyetlen szobor van a világon, amelyet az érdemnek, az igazi érdemnek emeltek. Ez Németországban áll, és sir Francis Draket, kalózháborúk hősét ábrázolja, világok ellen törő hódítót, az angol hatalom egyik megalapítóját. Azért állították néki ezt a szobrot, mert ő hozta a burgonyát Európába. A többi, azzal amit csinált, semmi ahhoz a nagy érdeméhez képest, hogy ő a szegény ember kenyerét, a burgonyát ajándékozta Európának.
Rengeteget lehet ebből a könyvből tanulni. De a legérdekesebb olvasnivaló nem az, amit adatokban halmoz össze az író, és nem az a leginkább megkapó, hogy ezt a látszólag száraz anyagot mennyi művészettel, formaérzékkel és drámaisággal tudja feldolgozni, hanem az a külön stúdium, amelyet Zischkának éppen ez a könyve nyújt. Anton Zischka éppúgy, mint nagyon sok más német író – akár Furtwängler és annyi más német művész –, átment a nagy változás tüzein. Ez népszerűen meg írott nagyon érdekes, tudományos könyv, amely néha olyan izgalmas, mint egy regény, s néha annyira fordulatos, mint egy tökéletes riport, a nemzeti szocializmus lelki átváltoztató hatásainak is tükörképe. Anton Zischka, aki a liberalizmus tudományos szemléletének a neveltje, a német tervgazdálkodást állítja oda mintaképül a világnak. Itt az olvasó azután csakugyan újszerű megfigyeléseket tehet. Úgy, ahogy a kalácsban egy-egy mazsolaszem az ízesítő, azokat a fejezeteket, amelyek bármiféle vonatkozásba kerülnek a német gazdálkodási rendszerrel, a nemzeti szocializmus szólamtára ízesíti. Mintha az író mazsolaszemeket szórt volna a kalácsba. Meggyőződésből? Tudatosan? Parancsra? Opportunizmusból vagy éppen szükséges óvatosságból? Mindenki, aki elolvassa ezt az érdekes könyvet, megformálhatja az ítéletét.
Ha másért nem, a nemzeti szocializmusnak irodalmi átértékelő és átalakító hatásainak tanulmányozására is érdemes volt ezt a könyvet elolvasni.
========== [110]