Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. február-március) 2-3. szám

Dudás Kálmán: Láz

Fehér a világ. Pár téli fenyő
meg pár kopott csuhájú tuja
fricskázza azt a darabka eget
– olyan mint ifjú álmaim kapuja! –
mely vesztegel az ablakom felett.
Messze túl, az ablak keretében
a téli erdő kormos zűrzavar,
iderémlik, amint lent, a mélyben
a tél száz jeges hócsigát kavar.
Szán suhan el olykor a vidéken,
csengettyűsen: egy idegen élet
fehér útja merre visz? – idézem,
mint hajdan Puskin, mikor csengős trojka
siklott el előtte, s két fiatal lány
hangja titokkal lelkét telebongta…
Ó szerelem, ó Puskin, Jeszenyin,
ezer csodás, zenélő lenge szín,
ködös emlékű, kedves olvasmányok,
idegen életek, idegen világ –
kisiklott bennem a tér és idő –
a láz fényénél most felétek szállok,
oly reménytelen, ködös fényben álltok,
mint a hajnalokon kint a téli fák:
ó életek, szép, szerelmes életek,
életek, rongyos, kisiklott életek –
merre kanyarog el velem az út?
micsoda rossz vidékre tévedek?
Éhes tömegek jönnek a tájon, [96]
rongyosan jönnek, merev jajszavuk:
komor hallgatás s a süket havon
hajtja őket a zsarnok hatalom,
hogy füstölögnek feketén elő!
Mögöttük ezer vak ágyútorok,
kényszer és parancs és piszkos erő –
s morog az ágyú – a sereg morog:
mert élet az élet, ha éh, ha rongy
a bér is! S a lelkiismeret vakond-
útjain nem hallják, hogy a tépett sereg
rongyban, éhen a havon: emberek!
Egy hívő szó, jel bolyong valahol,
de az ágyúszó csak csahol, csahol!
Ni, az erdő! Mint nagy égő tárna!
S a némaságra átkozott seregre
sűrűn hull a hamu és a pernye,
és sikolyok közt véres árnyékokkal
fordul a kép – –
A kedves lép halkan a szobámba:
F iam, milyen szép téli alkonyat…
Felébredek, s látom, kint az este
a téli erdő vázát keretezve
nagy vörös lepedőt hajtogat…
Subotica, 1940. február
– – – – – – – – – – [97]