Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. június 15) 6. szám

A Kalangya hírei

A júniusi könyvnapokon Budapesten és Kolozsváron is részt vettek a délvidéki magyar írók. Kolozsváron az Újságírók Egyesületének Erdély-részi tagozata irodalmi estet is rendezett a délvidéki íróknak, akik dr. Reök Andor főispán, a Szenteleky Társaság társelnökének vezetésével utaztak Kolozsvárra. Az írók megérkezésük délutánján megtekintették Kolozsvár nevezettességeit, majd másnap délelőtt megjelentek a könyvsátrakban, s bemutatták könyveiket. Herceg János most megjelent „Gyászoló kőművesek” c. novelláskötetével szerepelt, Csuka Zoltán pedig az általa és Bisztray Gyula által sajtó alá rendezett Szenteleky irodalmi levelezésének tekintélyes és művészi ízlésű kötetével. Ott volt a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség kiadásában most megjelent két Szenteleky-kötet is, Szenteleky elbeszélései és tanulmányai, valamint a DMKSz kiadványai, s ott volt könyvével Dudás Kálmán, Cziráky Imre, Fekete Lajos és Faust-fordításával Hódsághy Béla. A kolozsváriak nagy érdeklődéssel vásárolták a délvidéki könyveket és a Kalangyát. Az irodalmi est a Mátyás Király Diákház hatalmas termében igen nagy és előkelő közönség jelenlétében zajlott le. Hogy csak egy-két nevet említsünk, ott láttuk Bethlen György grófot, az egykori Erdélyi Magyar Párt vezetőjét, Inczédy Joksmann Ödön Kolozs megyei főispánt, Szász Ferenc alispánt, Vásárhelyi h. kolozsvári polgármestert s általában a kincses város társadalmának csaknem minden vezető emberét.
A délvidéki írók az előadás megkezdésekor dr. Reök Andor főispán vezetésével a színpadra vonultak, ahol az erdélyi irodalom nevében báró Kemény János üdvözölte őket. Rámutatott arra, hogy az elszakítottság idején a délvidéki és az erdélyi magyar szellem tulajdonképpen mindig egy volt, csak a formák és a körülmények voltak mások. A szellem embereinek is kemény és súlyos harcokat kellett vívniuk azért, hogy a magyar lélek megnyilatkozhassék. Nagy szerencse, hogy a Délvidéknek is megvolt a maga nagyszerű szervezőerővel és lelki készséggel megáldott embere, Szenteleky Kornél, aki ugyanazt a munkát végezte ott, mint Erdélyben Kuncz Aladár. Nagy öröm, hogy most a szabad Erdély földjén megölelhetjük egymást, és közvetlenül hallhatjuk egymás szavait.
Báró Kemény János üdvözlése után Reök Andor főispán, a Szenteleky Kornél Irodalmi Társaság társelnöke nagy hatású beszédben köszönte meg az üdvözlést, és vázolta azokat a súlyos körülményeket, amelyek között a magyar szellem emberei a magyar lelkiség megtartásáért harcoltak a megszállt Délvidéken. A főispán beszédét sokszor szakította félbe a közönség tetszésnyilvánítása, különösen akkor, amikor a bácskai és az erdélyi magyar lélek közös vonásait méltatta, s amikor a magyar megmaradásért eddig folytatott munkáról és a jövőbeni feladatokról beszélt.
Vitéz Hódsághy Béla olvasta fel ezután költeményeit, amelyek közül főleg az Október című aratott igen nagy sikert. Török Erzsébet, a nagynevű kolozsvári énekművésznő Kiss Lajos délvidéki népdalgyűjtéséből adott elő néhányat Farkass Ferenc, az európai hírű zeneszerző, a kolozsvári Zenekonzervatórium igazgatójának feldolgozásában és kíséretében. A közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a kiváló teljesítményt és a szép dalokat. Ezután Fekete Lajos olvasta fel költeményeit, amelyek közül különösen a Szenteleky emlékezete című vers ragadta magával a közönséget. Fekete Lajos nemcsak kiváló költő, hanem elsőrangú előadó is, és így érthető, hogy kettős sikert ért el a kolozsvári közönségnél. Nagy tapssal fogadta a közönség Cziráky Imre Szerelmesek című novelláját, amelyet pompásan adott elő. Kormos Márta, a kolozsvári Nemzeti Színház tagja Szenteleky Kornél verseit szavalta el finom és megértő művészettel. Dudás Kálmán a bácskai kisebbségi sorsban élő költő érzésvilágát tolmácsolta verseiben, majd Draskóczy Ede dr. rajzolta meg Szenteleky szellemi és lelki arcképét. A rendkívül magas színvonalú és ragyogó stílusban megírt előadás nagy hatást gyakorolt a közönségre. Lantos Béla, a kolozsvári Nemzeti Színház művésze Bencz Boldizsár két bácskai versét mutatta be igen nagy sikerrel, majd Herceg János „Feketerigó” című, a kisebbségi sorsot érzékeltető novellájával aratott nagy sikert. Csuka Zoltán két versét mutatta be, végül Török Erzsébet dalokat énekelt.
A nagy sikerű irodalmi estet Végh József szerkesztő szavai rekesztették be. Végh József volt egyébként az, aki a Kolozsvári Újságírók Egyesülete részéről a legnagyobb lelkesedéssel és önfeláldozó munkával látta el a rendezés ezer gondját, és tette lehetővé, hogy a délvidéki írók estje ilyen kitűnően sikerüljön. [289]
Meg kell még említeni, hogy a kolozsvári napilapok, az Ellenzék, a Keleti Újság, a Kolozsvári Esti Lapok és a Magyar Újság szinte versenyeztek egymással abban, hogy a délvidéki magyar írókról minél melegebben és minél többet írjanak, megérkezésük után meginterjúvolták Reök Andor főispánt és az írókat, és személy szerint külön-külön foglalkoztak velük, vasárnapi számaikban pedig délvidéki írók és költők novelláit és verseit közölték.
Mindent összegezve, a délvidéki magyar írók kolozsvári szereplése – ezt nem mi írjuk, hanem a kolozsvári napilapok – minden tekintetben és országos viszonylatban is jelentős és fontos irodalmi, sőt irodalomtörténeti esemény volt, amely egyúttal Erdély és Délvidék szellemi életében a kapcsolatok új lehetőségeit tárta fel. [290]