Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. június 15) 6. szám

Banó István: Erdélyi József: Villám és virág

A mai magyar líra egyik legkiválóbb, legeredetibb, de mégis legtöbb hagyományt hordozó képviselőjének verskötete e könyv. Egy örökifjú költői lélek játékos virágai és haragos villámai; de a villámok is csak a virágokat világítják meg még jobban. A népköltészet üde színei, a népmesék íze az uralkodó hangulata e kötetnek, mint Erdélyi minden verskötetének. Az ember szívesen adja át magát annak a kedves ringatózásnak, amit Erdélyi verseinek a zenéje ad, és örömmel élvezi azt a színes világot, amibe e versek elvezetnek. Az élmény melegét érezzük minden versén. Nem témákat dolgoz fel, csak elmondja, amit a világ jelenségei: a mezei virágok, a tücsök, a nyári nap, a tavaszi szél eszébe juttatnak a költőnek. Fölidézi élete emlékeit, számba veszi a világ dolgait, elmondja róluk, hogy mi a rossz, mi a jó bennük; néha ilyenkor villámlik is egy-egy pillanatra, de nem acsarkodik, csak megmutatja azt, amit meglátott. Villámai nem is annyira tüzes istennyilát, mint gyors, világosságot adó villanást jelentenek.
Verseinek fő erőssége és szépsége gazdag, színpompás nyelve: a népköltészetben élő, virágos magyar nyelv. Ez segíti diadalra minden versét: a legegyszerűbb gondolatfoszlányból költeményt varázsol, amik a mezei virág frissességével és naiv bájával hatnak. Ilyenek e kötetben a Hamupipőke, Az ibolya, Levelibéka, Nyár, Pápai kislány, Emberség, Furulya, Füst stb. Néha egy-egy ilyen játékos vers finom szatíra, aminek élét csak a költő mosolygása tompítja: Futópaszuly, Sár, Holt-Tisza, Vakok, Nóták, Cigánykirály stb. Más verseiben az elégedetlenség erőteljesebben csillan meg: Magyar család, Hörcsög, Szélmalom, Saroglya stb. A gyermekkor emlékeiből írt verseiben mindezek a hangulatok együttesen jelennek meg. Nyelvészkedő verseiben pedig egyedül csak a nyelv tökéletes ismerete, a kifejezésekkel való könnyed jótéte segíti győzelemre. – A nyelv, a magyar nyelv az ő Etele-kardja – mondja magáról. – Ő is a réten, a mezőn: egyszerű emberek beszédében találta, ez sebezte meg szívét, ezzel is hódítja meg a világot. E verseiben szómegfejtéseinek hitelt a lírai élmény ereje ad. Ilyen versei e kötetben: Vers Kecskemét nevéről, Új Bábel, Niobe, Halevők.
Erdélyi József versei, amik a magyar nyelv pompázatos szépségét osztják elénk, egy mélyen értő és érző lélek filozófiáját mutatják meg; a magyar parasztság küzdelmeinek emlékei és évszázadokon át dédelgetett és táplált költészetének új virágai, friss hajtásai. [288]