Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. január) 1. szám

Kázmér Ernő: Thurzó Gábor: Az adósság

Thurzó Gábor első regényéről, az Előjátékról másfél évvel ezelőtt írtunk itt. Megállapítottuk, hogy értékingadozásai ellenére is biztató kezdet volt. Mivel életregénye első részéül íródott, érdeklődéssel vártuk a folytatást. Helyette azonban a fiatal író egy érdekes és mély gondolatokat adó új regényt írt. Témája, ha nem is nevezhető éppen érintetlennek, bevallhatjuk, az epika és a lélektan között vergődő legújabb magyar regényirodalomban kevés ennyire meggondolkodtató művel találkoztunk. Az adósság tulajdonképpen lázadás. Az irracionális lélek tévelygésének furcsa rajza, ami a mai racionális világ hűvösen fanyar magaslatáról nézve sokszor groteszknek, természetellenesnek is látszik. Kihangsúlyozottan mindnyájan a valóságéletet akarjuk, de a tudatunk alatti romantikus maradványokat nem tudjuk leplezni.
A három Helming fiú, elhunyt apjuk törvénytelen gyermekével, Gusztival szemben a vérségi kapcsolatból fakadó értelmi és érzelmi közösségüket különböző szemszögből látja. Tudatában vannak későn megismert testvérükkel szembeni kötelezettségeiknek. Albert rokonszenvébe sokszor riadt émelygés vegyül és a vad, éleszöld korcsághoz hasonlóan felnőtt fattyúhoz sohasem vonzódik különösképpen. Béla fölényesen, a gazdagabb testvér alamizsnáival próbál feléje közeledni, amikor azonban azt látja, hogy a fiú az ő kezei közül teljesen kicsúszik, tehetetlen dühében bosszúálló. A legkisebb testvérhez, Miklóshoz költöző fiút kitelepíti a villából. Miklós apja törvénytelen fia köré az észszerűségtől és a valóságtól teljesen külön világot formál. A külvárosokban lebzselő inasok, elszánt csirkefogók között felcseperedett Gusztit ki akarja tépni abból a „tragikus világból”, amibe a törvénytelen gyermeknek még a mai szociális társadalomban is ferde helyzete juttatta. Ez a külön világ, Helmingék gondtalan és nagypolgári életével csakhamar éles ellentétbe kerül. A gyenge tüdejű, évekig minden munkára képtelen Miklósnak oktalan gondolatköre, Gusztihoz kínosan görcsös ragaszkodása tragikus helyzetekbe és tettekbe sodorja. A polgári jólét gondtalanságától megcsömörödve, a betegség köré vont védőbástyákat lerombolva, anyját, testvéreit elhagyva, egy külvárosi bérkaszárnya proletárlakásába költözik. Egy harmadrangú moziban félig kifutó munkát jelentő pénztárosi állást vállal. Mindezt csak azért, mert valami szivárványosan színes, a minden gyötrő nyugtalanságnál is többet jelentő megváltást váró világot épített ki magának. Ebből csak az ébreszti a valóságra, hogy féltestvére, akiért otthonát, nyugalmát feláldozta, s akinek új életet, nevet, jövőt akart adni, vacak, kis fattyú és utolsó csirkefogó marad. Nem is akar több lenni, mint aminek született. [41]
Thurzó Gábor új regénye erősen intellektuális anyagú. Az új magyar elbeszélő irodalomnak még mindig szűk korlátait áttörve, Dosztojevszkin át a magyar lélektani regények új francia mestereihez készül iskolába. Duhamelre gondolunk, a kisebbrendűségi érzések és tragikomikus tettek között vergődő Salavinre, akinek éppen úgy nem sikerül semmi, mint ahogy Miklósnak sem a nagyszerűnek elképzelt megváltói szerep vagy Gabinak a jobb, úribb élet. A történések sorozatának mélyebb motiválását a fiatal író soha sem kerüli ki. Alakjaiban, az események fordulataiban nem is törekszik nagyobb figyelmet keltő irodalmi formálásra vagy művésziességre. Sokszor vázlatos írásmodora mögött azonban az emberi ösztönök mélyéből feltörő tragikus csúcsnak, a mindennel szakító indulatnak és az önmagába roskadó lélek drámájának jó diagnosztájául mutatkozik. Bizonyos, hogy élvezhetőbb, szélesebb hatású is lehetne, ha az emberi élet indulataiba nem akarna annyira mélyre hatolni és lélekkutatását is szűkebb területre korlátozná. De mert nagyon fiatal és figyelemreméltó tehetség, valóban elég ideje lesz még arra, hogy lobot vető tüzét fékezze. Két regénye, de különösképpen Az adósság valóban nem „a kedvenc olvasmány.” Utána azonban minden bizonnyal további gazdag mondanivalójú és érettebb, lehiggadtabb formájú regények következnek, amelyek majd nagyobb érdeklődésre is számíthatnak. Nemesedni fog, mint a tokaji szőlő levéből forrott must, aminek különös ízét csak az aprón kortyolt borban érezzük.