Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. január) 1. szám

Csépe Imre: A múltak szárnyán

Sokszor ott ülsz
A szobád ablakánál,
S magad sem tudod, miért,
Kezedben egyszerre megáll a munka.
Mintha látnám ilyenkor szemed,
Akár esős, őszi égen a csillagot,
Amint messze küldi fényét a múltba.
Csak nézel, nézel
A havas utcára,
Mintha valakit várnál,
Akiről tudod, hogy nem jön.
Ilyenkor messze száll a lelked,
Messze az éveken túl,
Egy napsugaras nyárba,
Mely elmúlt.
Így ülsz ott sokszor,
A merengés bölcsőjét ringatva,
Míg szemedbe könnyet nem csal
Egy álmodó, szőke nyár emléke.
Aztán újra felveszed a munkát,
Tovább zörgeted a gépet,
Mintha szemfedőt varrnál
Az elmúlt időknek.
1) Ezeket a verseket egy Mali Iđoš-i parasztlegény írta, aki napszámból tengeti életét.
A szerkesztőség [27]