Folyóiratok

Kalangya, II. évfolyam (1933. október) 10. szám, 577–660 p.

Nem ismertem közelebbről Szenteleky Kornélt. Alig párszor beszéltem vele. Benyomásom az volt, hogy belső életet élő, igazán fanatikus rajongóval állok szemben.

Az ilyen, tisztán lelkiekben felolvadó egyénnek élete célkitűzésében összegeződik. Összeolvad benne a cél és az élet, a cél és azt megvalósító eszköz.

Az ilyen egyénekből váltak a maguk idejében a próféták s a tiszta szívű mártírok. Még emlékében sem akarom Szenteleky Kornélt hozzá nem méltó, dicsérő szavakkal megbántani. Nem a de mortuis nil nisi bene közhelye vezet a pár sor megírásánál, csak annak meglátása, hogy az ilyen emberfajtából teremtődnek a példaadók, a tömegvezérek. Carlyle szavai szerint: a történelem apró és nagy eseményeinek hősei. A meggondoltság, a higgadtság, az exigenciák hűvös és okos mérlegelése mások feladata, nem a Szentelekyeké.

Az övéké az úttörés, az új feladatok kitűzése, a mindennapi problémák szürke tömegének háttérbe szorítása, jelentéktelenségbe süllyesztése: a csodás fényű, a mindennapin túlemelkedő, nehéz, halasztást nem tűrő, megvalósítást követelő eszmék felvetése. Nappali világítást árasztanak a sokak által érzett, de világosan meg nem értett, a szívek sötétségében élő eszmére, mint az égbolt fellobbanó világai az emberi szem által eddig nem észlelt sötét napra.

– Jaj, ha egy gondolkodó jelenik meg a világ színpadán! Minden, ami régi, veszélyben forog, mintha tűz ütne ki egy nagy városban, és senki sem tudná, mi lesz annak a vége, mi marad meg, és mi válik porrá – mondja Emerson az ő fölséges látomásaiban, szívet markoló stílusában.

Trónt emelni a szeretetnek a gyűlölködés végeláthatatlan sötétségei közepette, felgyújtani a szeretet kicsi lámpáját a hatalom és erő félelmetessége mellett, hirdetni a homo sum elvét, amidőn senki sem akarja meglátni az egyesítő, a közös emberit, és mindenki a válaszfalak orgiáját dicséri és éli, – ezt tette Szenteleky ezer és ezer félreértésen és ezer akadályon [608] keresztül. Ezt szolgálta az ő halk, finom és kiválóan bátor egyénisége. Szerényen, hangtalanul és szívósan.

Egyik szerény alapkőlerakója ő a jövő emberiségének. Ezer és ezer ilyen szerény és vakbuzgó ember dolgozik most a múlt, a gyűlölködés lerombolásán és a megértésben egymásra boruló emberiség dómjának felépítésén. De ő is egyike ezen ezreknek. A történelmet mindig a névtelen fanatikusok építették fel. A hangosak: a múltnak dicsőítői és védelmezői – feltartózhatatlanul és milliók szenvedése árán romba dőlő múlté –, de a vigaszt, az olthatatlan bizodalmat, a szükséges kitartást Szenteleky Kornél és a vele hasonívású, szelíd hősök adják.