Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. június 15) 6. szám

Frey Imre: Árpádházi királyok magyar veretű pénzeiről

A Délvidéken többször fordul elő szórványosan ún. „Árpádok korabeli” pénz, így pl. Zomborban Szent István, II. Béla, Bácsban Szent László nevét viselő, Sztapáron pedig az első magyar rézpénz. Birtokában vagyunk Bácsból egy III. Béla – II. Endre királyok idejében vert pénzeket tartalmazó, világhírű leletnek. Tudunk egy leletről, amely Szent László pénzeit tartalmazza nagy mennyiségben és sok változatban, és ez is állítólag Bácska földjéből került elő. Már az előforduló leletek miatt is érdemes e kor pénztörténetét nagy vonásokban vázolni.
A honfoglaló magyaroknak nem volt saját veretű pénzük. A pénzt cseretárgyak helyettesítették. A honfoglaláskori sírokban előfordulnak főként lombardiai, német és szamadina pénzek, de ezek minden esetben át vannak fúrva, és így ezeket nem pénzként, hanem ékszerként használták.
A magyar pénzverés tulajdonképpen a magyar királyság alapításával veszi kezdetét.
Szent István (1000–1038) királyunk volt az első, aki a magyar pénzverésnek napjainkig megszakadás nélküli sorát megindította.
Szent István felesége, Gizella a bajorországi uralkodóházból származott, és valószínű, hogy ezért hozatott a szent király Bajorországból éremverő mestereket, akik az első magyar pénzeket a regensburgi bajor dénárok mintájára verték.
A pénz előlapján a király neve, STEPHANVS REX + olvasható „barátírással”. Középen gyöngykoszorúban kereszt, melynek mind a négy szegletében háromszög vagy levél idomú jegy van. A pénz hátlapjának rajza teljesen megegyezik az előlapéval, de ugyancsak „barátírással” REGIA CIVITAS feliratot visel.
Vajon mit jelent a „REGIA CIVITAS” felirat? Egyesek, így a Ráth György szerkesztésében kiadott „Az Iparművészet könyve” I. kötet 188. oldalán azt írja, hogy a REGIA CIVITAS nyilvánvalóan a Regensburg érmein s e város eredeti latin nevéből kifolyólag olvasható REGINA CIVITAS köziratnak elferdítése. Nagy tudományos irodalmi vita indult meg annak a tisztázására, hogy mit is jelentenek a REGIA CIVITAS szavak. Most az érmészek legnagyobb része azt a megfejtést tartja helytállónak, hogy REGIA CIVITAS „királyi várost”, vagyis Székesfehérvárt mint pénzverdehelyet jelenti.
Megállapítható, hogy Szent István pénzei, bár regensburgi minták után készültek, de úgy metrológiailag, mint típus tekintetében nagyban különböznek ezektől, és a köriratuk betűalakjaira sem találunk hasonlatosságot más országok érmészetében.
Érdekes megjegyeznünk, hogy ugyanilyen technikával készült pénzeket Magyarországon kívül más országokban is nagy számban találni. Különösen sok fordul elő a balti államokban. Régebbi érmészeink azt vélték, hogy Szent István korában a magyar kereskedők az Északi-tenger vidékére mentek borostyánkövet vásárolni, amit honi pénzzel fizettek, és így került a pénzünk oda. Most azonban más véleményen vagyunk. Miután az északon lelt Szent Istvánpénznek hasonmása sem technika, sem metrológia tekintetében nem egyezik teljesen a mintával, amely szerint készült, bizonyos, hogy az északi népek maguk gyártották ezeket a pénzeket, amelyeket az ottani lakók szívesen fogadtak.
Jelen sorok írója a mostani háború előtt Németországban járt, és sikerült az Északi-tenger melletti mecklenburgi Rostock városban számos ilyen Szent István pénzének mintájára készült érmét szereznie.
Szent István utódának, Péter királynak (1038–1041, ismét 1044–1046) pénze hasonló Szent István pénzéhez. Előlapján + PETRVS REX vagy + PETVS REX, hátlapján + PANNONIA körirat olvasható.
Aba Sámuel király (1041–1044) pénze teljesen megegyezik elődje, illetve utódja pénzével azzal a különbséggel, hogy előlapján + REX SAMVHEL szerepel, hátlapján pedig PANONEIA +.
I. Endre király (1046–1061) uralkodása alatt találunk egy az általános nagyságú pénzeken, az ún. »denar«-on kívül egy kisebb pénzt is, az ún. »obulus«-t. Ettől eltekintve ennek a királynak pénzei két főcsoportba oszthatók. Mindkettőnek előlapján + REX ANDREAS felirat olvasható. Az egyik technikája teljesen megegyezik Szent István pénzével, sőt a [272] szent király utódai által már elhagyott REGIA CIVITAS feliratot újból feleleveníti. A másik fajtán az előlapon négyszer megszakított gyöngy, és vonalkörben sugaras kereszt van, és a sugárcsomók között változó pénzverő jegyek (sziglák).
Itt találkozunk először a pénzverő jegyekkel, az úgynevezett sziglákkal. E sziglák használata III. Béla és Imre király uralkodása alatt (1173–1204) még használatosak, míg II. Endre (1205–1235) király pénzein már nem fordulnak elő. Alakjuk és elhelyezési módjuk nagyon különböző. Van olyan Árpád-kori pénz, amely sok száz sziglaváltozatban ismeretes. Hogy mi célból verették ezeket a jegyeket a pénzekre, ez a kérdés érmészeinket már régen foglalkoztatja. Különböző vélemények kristályosodtak ki, de szerintünk leghelytállóbb az a megfejtés, amelyre dr. Hóman Bálint és Szentgáli Károly egymástól eltérő módszer szerint kutatva jutottak, hogy a sziglák a pénzverő munkások ellenőrzésére szolgáltak.
A sziglákról tett magyarázat után folytassuk fejtegetésünket I. Endre öccsének és utódjának, I. Béla pénzeinek ismertetésével. Tudjuk a történelemből a két testvérnek az uralkodásban való megegyezését. Ebben az időben I. Béla mint vezér (1048–1060) veret Szent István pénzéhez némileg hasonló pénzt + BELA DVX előlapi és PANNONIA hátlapi felirattal. I. Endre halála után I. Béla mint király (1060–1063) a vezéri korában vert pénzeihez hasonló pénzeket veret + BELA REX előlapi és DANNONIA (így!), valamint MONETA hátlapi körirattal. Megjegyzendő, hogy a király korában vert pénzei ritkábbak, mint a vezér korában készültek. Különösen a MONETA hátiratú szerfelett ritka.
Salamon király (1063–1064) pénzei főleg azért érdekesek, mert ezeken foglal helyet először a magyar pénzverésben a királynak képe. Az egyiken csak a koronás feje látható két kereszt között, a másikon már mellképe jobbját áldóan tartva, bal karjában keresztes „országalmát”. Ismét egy másikon a királynak térden felüli álló alakja látható kiterjesztett karokkal. Különösen érdekes ez a kép, mert a király rajta sujtásos ruhában szerepel, és így bizonyos képet nyerhetünk arról, hogy milyen lehetett az ősmagyar díszöltözet. Pénzeinek előlapi felirata + REX SALOMONI, a hátlapié PANNONIA és PANNONIA TERA (így!).
I. Géza úgy is, mint vezér (1064–1074) és úgy is, mint király (1074–1077) veretett pénzt, amelyen ismét elmaradt a király képe, és mindenben hasonló Péter király pénztechnikájához. A vezéri pénz előlapján + DVX MVOINAS felirat van, amely + DVX MAGNVS-t, „nagy vezért” jelent. Hátlapján + PANONIA felirat szerepel. I. Géza királysága alatt vert pénz előlapján + GEVCA REX, hátlapján pedig + PANONEIA olvasható. Itt is megállapíthatjuk, hogy Gézának királysága alatt vert pénze sokkal ritkább, mint az, amely vezérsége alatt készült. Az első világháború előtt szakértők megállapították az Árpád-kori pénzek ritkasága szerinti árát, és akkor az I. Géza vezéri pénzét 40, a királyit 500 aranykoronában állapították meg. Meghatározásuk szerint I. Géza királyi verete a legritkább Árpád-házi pénzek egyike. Ezen értékelés után előkerült egy nagyon értékes lelet Alsóhelbényen, Nyitra megyében, amelynek gazdag anyagában 7 db I. Géza királyi pénz volt. E lelet folytán az ár eleinte esett, de még ezután is ezeket a pénzeket tartják e kor legritkább darabjainak, és külön törzskönyvezik ezeket. E sorok írójának is sikerült az alsóhelbényi leletből egy ilyen drágagyöngyöt szerezni vitéz zalatnai Zalatnay Ferenc József ny. ezredes baráti jóvoltából.
Szent László király (1077–1095) pénzei már igen változatosak. Az elsőnek mondható pénze teljesen megegyező I. Géza pénzének technikájával, de előlapján + LADISLAVS REX, hátlapján + IANOIIAI felirat. A második csoporton a király koronás szembenéző feje foglal helyet a pénz előlapján + LADISLAVS REX felirattal, míg a hátlapján körben lévő egyenlő szárú kereszt, sarkaiban kis ékek és az előlap szövegével megegyező körirat. A példányok különböző nagyságban és súlyban verettek. Egy következő csoportban az érem közepén egy nagy, a szélekig érő kereszt közepén gyöngykoszorú és minden keresztzugban kis, egyenlő szárú kereszt. Hátlapja megegyezik az előbb leírttal. Elő- és hátlapján + REX LADISLAVS felirat.
Szent László pénzein kezdődik egy új irány is, amely azután számtalanszor megismétlődik az Árpád-kori pénzeken. Ezek Krisztus Jézus kínszenvedésével és halálával függnek össze. Szent László pénzén kezdődik a Kálvária három keresztjének feltüntetése. Eleinte a három [273] kereszt egymás mellett van, és körülbelül egyforma nagy, míg egy másik, az előbbinél kisebb pénzen a középen áll a Megváltó nagyobb keresztje, és ez alatt jobbról és balról a latroknak kisebb keresztje. Mindkét pénz mindkét lapján + REX LADISLAVS felirat. Egy másik pénznemen a második csoportban leírt éremhez hasonló, de az előlapján, a középső kereszt helyén egy körből kiterjedő 8 sugárág foglal helyet, mely valószínűleg a napot ábrázolja. A most leírt pénzeken kívül van még egy, amelynek előlapján az egész teret betöltő, nagy kereszt van, melynek mind a négy ága 2–2 ékkel újabb keresztekké alakul, s a nagy kereszt szegleteiben REX – LAD – ISL – AVS betűk vannak. Hátlapja a szokásos.
Kálmán király (1095–1114) pénzei nagyon aprók. Egy fajtát ismerünk, amely megegyezik nagyságban Szent László király kisebb veretű pénzeivel, és hátlapja úgy a rajz, mint a felirat tekintetében teljesen megegyezik avval. Előlapján gyöngykörben egyenlő szárú kereszt, sarkaiban ékek. Körirata CALMAN RE. A király igen apró pénzei között találunk olyanokat, amelyeknek előlapján szembenéző arc, Kálvária, egy nagyobb, négy kisebb kereszt vagy egy négy félkörívből alkotott rozetta van.
II. István királynak (1114–1131) ismerjük egy, a Szent László kisebb pénzeinek nagyságára vert érmecskét, mely előlapján szembenéző királyi fő STEFANVS RX felirattal foglal helyet. Hátlapjának technikája és felirata teljesen megegyezik Szent László pénzének a hátlapjával. A király két pénzének előlapján a körben lévő egyenszárú kereszt az ékekkel, míg négy következő fajon a Kálvária 3 keresztje foglal helyet. Valamennyinek a hátlapja kép és felirat tekintetében a Szent László-pénz kicsinyített alakja.
II. Béla király (1131–1141) négy fajta pénzének előlapján a király szembe néző arcképe látható, míg egyen a Kálvária. Feliratuk BELA REX. Valamennyinek hátlapja Szent László pénzének tökéletes, de kicsinyített másolata.
II. Géza királynak (1142–1161) névfelirattal bíró két kicsi pénzecskéjét ismertetjük. Az egyiken a király szembenéző arca látható zavaros, de valószínűleg + GEICE REX feliratot feltüntetni akaró irattal. A másikon kereszt, melynek szárai között négy összekötő vonalka és + G – EI – CA – RE felirat. Hátlapjuk a már ismertetett Szent László hátlap, de a felirata már nagyon elferdült, hiányos.
Rupp Jakab numizmata „Magyarország ekkorig ismeretes pénzei” érdemes munkájában, amely 1899-ig forrásmű volt, nagy tudással és körültekintéssel megállapítja azokról a pénzekről is, hogy melyik király uralkodása alatt verettek, amelyeken a király neve nem szerepel. Megjegyzendő, hogy az ilykénti megállapítások sokszor igen önkényesek, és gyakran tévesek. Ezért dr. Réthy László Corpus Nummorum Hungariae című művében az erőltetett megállapításokat nem fogadta el, és a felirat nélküli pénzeket többnyire típusalapon csoportosította.
I. László király (1161–1162) pénzeit négy csoportba foglaltuk. Valamennyi a király szembenéző arcát tünteti fel az előlapon, zavaros körirattal. Hátlapjukon kereszt körben vagy körívekből összeállított keretdíszítésben.
Ezután térjünk át a magyar érmészet legtöbb tudományos vitát átélt részére, az első magyar rézpénzekre. E pénzek kb. 25 mm átmérőjűek, tehát sokkal nagyobbak, mint az Árpád-kori ezüstveretek. Előlapján két szembenéző, trónon ülő uralkodó liliomos jogart és országalmát tartva. Alul félhold és ez alatt 111, amely három függőleges vonalka Karabacek híres orientalista tudós szerint azt jelenti, hogy „lillahi” vagyis „az Istenért”. Körirata REX BELA – REX STS. Hátlapján trónon ülő Mária liliomos jogarral. Felirata SANCTA MARIA.
Eleinte ezeket az igen gyakran előforduló pénzeket IV. Béla király és V. István „ifjú király” pénzének tartották az ékszerészeink, így Rupp Jakab1 és Weszerle József.2 Az első azt írta IV. Béláról e pénzre vonatkozóan: „Figyelemre méltó, hogy a király szinte első, s úgy látszik, e korszakban egyetlen rézpénzt veretett, mely mint a tatárjárás gyászos emléke, kétségtelenül nagy mennyiségben veretett, mivel jelenleg is mindig tekintélyes számban találtatik.” Végh Ödön még többet ír e pénzek keletkezé[274]sének okairól.3
Szerinte e „vörösréz pénzek a tatárjárás okozta nagy ínség és minden tekintetben fogyatkozás gyászos emlékei. A tűzzel-vassal pusztító tatár nép elvonulta után ugyanis nem volt az egész feldúlt országban ezüst, melyből pénzt verethettek volna; Béla tehát a nagy szükségen segítendő Görögországból úgynevezett ciprusi rezet hozatott, melyből szintén Görögországból behívott érmészei által nagy mennyiségű, nálunk addig szokatlan rézpénzt veretett.”
Rupp és Végh tanulmányainak megjelenési ideje közé esik Rosty Zsigmond tanulmánya,4 amelyben e pénzt IV. István korából származtatja. Rosty értekezését dr. Réthy László nem ismerte, és így teljesen önállóan arra a véleményre jutott, hogy e rézpénzek IV. István pénzveretei.5 Ezen megállapítását dr. Hóman Bálint is elfogadta,6 és vélt bizánci eredetük alapján a bizánci pénztörténet művelőinek utalta át. Újabban Jeszenszky Géza írt tanulmányt7 ezekről és az ezekkel előforduló keleti feliratú pénzekről, és sok nyomós bizonyítékot vonultat fel annak igazolására, hogy e pénzek III. Béla király uralkodása alatt készültek.
Megjegyzendő, hogy a bécsi császári éremtárban őriztek egy ilyen keleti felírású 1,28 gr súlyú példányt, amelyet aranynak tartottak. Az első világháború után ezt a példányt mint műemléket az osztrákoknak át kellett szolgáltatni a magyar nemzeti múzeum részére, és ekkor kitűnt, hogy az nem is arany, hanem vastagon aranyozott réz. Ha nem álltunk volna szemben egy olyan intézettel, melyhez a gyanúnak halvány árnyéka sem férhet, „jámbor csel”-re gondolhattunk volna az átadásra kötelezett részéről.
III. Béla királynak (1173–1196) minden kétséget kizáróan három, illetve négy csoportba sorozott pénzeket tulajdonítunk. Az elsőnek előlapján kis keresztekben végződő nagy kereszt van, melynek minden egyes szegletében a BELA név egy-egy betűje foglal helyet. Hátlapján körben Rx (Rex). A második és harmadik csoportba sorozott pénzek előlapján két B betűhöz hasonló díszítés között BELA felirat van. A második csoportba tartozó érem hátlapján xR, a harmadikba tartozónak Rx monogram van. E második és harmadik csoportba tartozó pénzekből, melyek igen ritkák voltak, Bácskában néhány száz darabot leltek. A negyedik csoportba tartozó pénzecske azért olyan érdekes, mert azon fordul elő először a szabályos apostoli kettős kereszt, mégpedig úgy az elő-, mint a hátlapján. Az előlapjának körirata BELA Rx.
Imre király (1196–1204) uralkodása idejében vert számos pénz közül csak kettőről állapítja meg a C. N. H.8 hogy azok ennek a királynak uralkodása alatt készültek. Az első igen ritka pénznek előlapján HE – NRIC – VS felirat van, a hátlapján körben Rx monogram. A másik, szintén ritka pénz előlapján öt kis kereszt egy csillag körül sugározva. Az első három keresztecske szögleteiben E – – N – R betűk láthatók. Hátlapján egy kereszt körül 4 félhold. Megjegyzi ezen sorok írója, hogy ő azokat a pénzeket, amelyek H és E betűkkel vannak ellátva, szintén Imre király pénzének tartja, mert szerinte H Henricus, E pedig Emericus név kezdőbetűje.
II. Endre király (1205–1235) pénzei szerfelett változatosak. Van számos olyan, amely nevét feltünteti, de azok a pénzei is, amelyeken egyáltalában nincs felírás, olyan jellemzők, hogy azokat dr. Réthy is minden óvatossága ellenére II. Endre pénzének tulajdonítja. Már előbb jeleztük, hogy II. Endre pénzein a verde jegyek, a sziglák elmaradnak. Pénzei nagy részének verésénél mintául szolgált a hazánkban is forgalomban volt úgynevezett frizachi dénár. Ezen gyűjtőnév alá vonjuk az aquilejai patriarchák, karinthiai hercegek és salzburgi érsekek pénzeit. Pénzei királyi főket, egész emberi vagy állati alakokat, épületeket, templomokat ábrázolnak. S így a magyar heraldika szempontjából is nagyon nevezetesek. Bár az apostoli kettős keresztet már megtaláltuk elődjének, III. Bélának egyik pénzén (C. N. H. 112), III. Endre pénzeinek nagy során találkozunk az apostoli kettős ke[275]reszttel, sőt az egyik példányon a kereszt koronán nyugszik, akárcsak a magyar címerpajzson (C. N. H. 116.). A magyar címernek egy másik fontos részét is, a pólyákat is feltünteti egy dénárjának hátlapján lévő pajzs. Egyik pénzét, amelyen félhold és nem egész biztonsággal kibetűzhető körirat van, a horvátok így olvassák ANDREAS R. CR (Adreas rex Croatiae), nagyon fontos közjogi bizonyítéknak tartják Horvátország önállóságának igazolására. (C. N. H. 197.) Ezen érem hátlapján kéttornyú templom van, ezek között háromszögű orom. Teljesen megegyezik az aquilejai dénárok rajzával. II. Endre pénzei nagyon különböző nagyságúak és súlyúak.
Nem volt helytálló Végh megállapítása, hogy a tatárjárás az ország érmelésére bomlasztó hatással lett volna, mert éppen a tatárjárás idejében uralkodott IV. Béla királyunk (1235–1270) országlása alatt érte el érmészetünk a legmagasabb fejlődési fokát. Az érmek különböző nagyságúak; vannak denar és obulus pénznemek. Az Árpád-korban első esetben fordul elő a király teljes szabatos meghatározása REX BELA QVARTUS, azaz negyedik Béla király (C. N. H. 229.). Egy másik, kisebb pénzen fel van tüntetve a pénzecske neve, OBVLVS (C. N. H. 232.). Látunk vallásos képeket is a pénzeken, mint Isten Bárányát, sárkánnyal viaskodó angyalt, sugárfényben lévő Krisztus-képet, sast fénykörös fővel, keresztet, kettős keresztet és templomot. Látunk mitológiai alakokat is, mint griff szörnyet és madártestű emberi alakot sarkantyús lábakkal. Látjuk a királyt ülő, álló és lovagló helyzetben. Találunk vadászjelenetet feltüntető pénzt is, így nyúlra csapó sólymot. Látunk e király pénzei között olyant is, amelynek hátlapján koronás kétfejű sas van. Ez volt IV. Béla feleségének, Mária görög hercegnőnek a címere.
Dr. Réthy IV. Béla királynak tulajdonítja a B. R., R. B. és BELA REX feliratú és feliratot nélkülöző ún. brahteátokat. Brahteátoknak nevezi az érmészeti tudomány azokat az igen vékony lapra vert pénzeket, amelyeknek csak egyik oldala van domborúan kiverve, másik oldala a domború oldalnak homorú, többnyire határozott körvonalú másolata. Ezen sorozatban látunk denár és obulus pénznemet. Képei: királyi alak, ifjú fő, torz fő, hármas emberarc, lovagló király sólyommal, tornyok és keresztek. Miután e pénzeken sziglák vannak, és tudjuk azt, hogy a sziglák használata már II. Endre pénzén nem fordul elő, ezért ezen brahteátokat Ruppal együtt III. Béla idejében vert pénzek közé sorozhatjuk.
V. István király (1270–1272), IV. Béla királynak fia, társuralkodója az „ifjú királyi” intézmény folytán, majd ellenfelének pénzei nagyjából megegyeznek atyja pénzeivel. Előlapjukon többnyire a király feje vagy mellképe látható a király nevére utaló felírással vagy felírás nélkül. Hátlapjukon többnyire állatok és állatemberi szörnyek (szfinx) vannak. Egyik pénzén (C. N. H. 288.) a velencei szent Márk oroszlánjához hasonló ábrázolás látható. Egy másik pénzén két egymásra visszatekintő madár áll, közöttük héber aleph betű látható. Nincs kizárva, hogy a kincstár pénzverő bérlője, aki ezen pénzt verte, zsidó volt, ami a magyar pénz történetében gyakori eset. A király egyes pénzeinek hátlapján épületek vannak feltüntetve. Egyes pénzeken pajzsok vannak, és ezeken kettős kereszt és pólya. V. István pénzei között találunk olyan fajokat is, amelyek az azon korban Styriában vert denárok típusához hasonlók. A denárok mellett előfordulnak obulusok is.
IV. Kun László király (1272–1290) pénzeinek technikája teljesen elődei, IV. Béla és V. Istvánéhoz simul. Pénzei között styriai mintájú nem fordul elő. A pénzek előlapján itt is többnyire az uralkodó képe szerepel, míg hátlapján állatok és torz állatszörnyek. Egyes pénzein templom, kereszt és koronán álló apostoli kettős kereszt van, mely alatt ábrázolás, mely négy halomnak látszik.
III. Endre király (1290–1301) pénzein az előlapon a királynak a képe van többnyire feltüntetve különböző helyzetben + REX ANDREA és REX ANDREAS körirattal vagy írás nélkül. Hátlapjukon már a szörnyképek ábrázolása ritkul, és felváltja ezt az Agnus Dei (Isten Báránya), Szent Hubertus szarvasának, az egyszerű és az apostoli kettős kereszt képe. Pénzein láthatunk emelkedő sast és balra lépdelő elefántot is, melynek hátán hadisátor van. Ezeknek a jelentőségét nem tudjuk megállapítani. Megfejthető azonban a pénzein gyakran előforduló M betű és a velencei Szent Márk oroszlánjának az [276] ábrázolása. Ennek a magyarázata az, hogy a király édesanyja a velencei származású Morosini Tomasina volt, és ezen pénzek az anyakirályné tiszteletére készültek.
III. Endrével az Árpád-házi királyoknak 300 éves és többnyire dicsőségesen uralkodó sora megszűnt, az uralkodóház férfiága kihalt. Volt azonban a leányágon két rokon, akik ezen a címen nyerték meg a magyar trónt, és így őket is Árpád-háziaknak tekinthetjük. Valutarendszerük is teljesen simul elődeikéhez. Ilyenek voltak cseh Vencel és bajor Ottó.
Cseh Vencel király (1301–1305) pénzei mind felirat nélküliek. Jankovich Miklós szerencsés gyűjtőnk kezébe került 1827-ben a Gellért-hegy tövében talált 2800 db-ból álló lelet, amely néhány IV. Béla, IV. László és III. Endre pénzén kívül 240 db Vencel király apjának pénzét tartalmazta. A többiek mind megegyeztek technika dolgában, és ezeket az ismertető „méltóképpen tulajdonította” Vencel király pénzének. A pénzek előlapján a király különböző helyzetben van ábrázolva. Hátlapján sas, hárpia, emberi arc, melyet a cikk írója Gorgó-főnek tart, és evet, mely előtt gömböc van.
Bajor Ottó király (1305–1307) egyetlen és szerfelett ritka pénzét ismerjük, melynek előlapján nyílt korona körül REG OTTONIS körirat van. Hátlapján hét visszanéző, kifelé álló madáralak foglal helyet.
Nem érdektelen megemlíteni, hogy a múlt század végén ezen pénzt egy Füredi Róbert nevű „világhírű régipénzgyűjtő” Exner Károly éremvéső művészt megtévesztve számos példányban meghamisíttatta, és azt forgalomba hozta. A hamisítvány, amely nem eredeti pénz, hanem csak kép után készült, rosszul sikerült, és így a hamisító nem érte el célját, a gyűjtők felismerve a pénzek hamis voltát, csak kuriózumként vették, természetesen igen alacsony áron.
Ezzel befejeztük a magyar érmészet őskorának ismertetését. A cikkíró azt szeretné, hogy ez az ismertetés minél több olvasónak válnék javára. Ha erről meggyőződött, úgy ismertetést fog közzétenni egy szintén nagy érdekű sorozatról, a magyar vegyes házból származó királyok érmészetéről.
1) Rupp Jakab: Magyarország ekkorig ismeretes pénzei. 1841.
2) Weszerle József: Hátrahagyott érmészeti táblái.
3) Végh Ödön: A nyugati és keleti érmészet befolyása Magyarország érmészetére.
4) Család könyve, 1857. Rosty Zsigmond: Egy kis éremtan, 331–334 oldal.
5) Dr. Réthy László. Corpus Nummorum Hungariae, 1899.
6) Hóman Bálint: Magyar Pénztörténet.
7) Numizmatikai Közlöny. Jeszenszky Géza: Az első magyar rézpénzek. XXXIV– XXXV. évf. 35–47 oldal.
8) Dr. Réthy László: Corpus Nummorum Hungariae. I. Árpád-házi királyok kora.