Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. június 15) 6. szám

Flórián Tibor: Otthont találsz

Vándor és vendég vagy csupán
ezen a világon,
s ahol a legszívesebben maradnál,
onnan űznek el.
Emelhetsz magadnak házat,
más fogja lakni majd,
s az ablakon,
ahonnan a csillagokra néztél,
más tekint ki majd.
Úgy szeretnélek itt marasztalni, nálam,
házamban nyújtani neked otthont,
de én is vendég vagyok csupán,
vándor és jövevény,
s minden otthon,
melyben nyugalmat találtam,
semmibe vész.
Így járok házról házra,
otthonról otthonra,
s mielőtt kilépnék
a sok kapun,
mely a világtól védett mostanig,
úgy teszem a kilincsre kezem,
oly fájdalmas szeretettel simogatom,
mintha testvérem keze lenne,
kit akkor vesztettem el éppen,
mikor rátaláltam.
Én vendég és vándor vagyok
mindenütt,
s ahol voltam,
a sok, sok házban
visszamaradok egy kicsit,
lélekben ott maradok,
ott élek
szétszaggatva, velük.
Hol is nyújthatnék hát
neked otthont,
mikor magam is
vándor vagyok,
s vendégként ülök meg
minden széken,
mit elém nyújt a sors.
De ha nálam akarsz lenni,
ha itt akarsz megpihenni,
jöjj mégis, jöjj bátran,
s ki vendég voltál, és vándor
mindenütt,
a szívemben végre, végre
otthont találsz. [271]