Folyóiratok

Kalangya, X. évfolyam (1941. március) 3. szám

Dudás Kálmán: Fiam álmai fölött

Pihen a csörgők fáradt hangja,
nem vágtat huszár a lován
s a csöpp nipp körül nem zavarja
társát egy babszem ostobán.
Fejénél, piros pántlikáson
mackója őrzi: hófehér,
nem betanult, merev vigyázban.
mint kedvelt jószág úgy henyél.
Köré gyűlt nemezből és fából,
gumiból, bőrből egy sereg
mókás kis állat: kandi páholy
és nézik őt, hogy szendereg.
Cirógatják kedves szemükkel
urukat, mint egy kiskirályt,
lesik, hogy szemén mikor tűn fel
a fény s az ujja kit kívánt.
Még álmodik mosolyogva, mintha
mókusa meg az elefánt
ülne ölében s égi hinta
szállna, mit angyal keze ránt.
Én is nézem föléhajolva,
boldogan és szerelmesen
s meg-megzizzen, mint nyárfa lombja
egy sóhaj lent a lelkemen:
mennyi játék élt bennem: tiszta
szép játék mennyi! Mind kiszállt.
Fiam, egy percre engedd vissza
azt a kifosztott kiskirályt… [158]