Folyóiratok

Kalangya, X. évfolyam (1941. március) 3. szám

Dudás Kálmán: Néma viadal

Mi vakság küldött? ne keressük.
Állunk szemben a torz porondon,
el vannak dobva már a kesztyűk –
te fegyvered, én szavam bontom.
Láthadd aránytalan a verseny,
nekem se pajzsom nincs, se kardom –
hogy támadásod visszaverjem,
elém a szegénységem tartom.
… Nincs benned egy szikrányi lélek,
s bűntudat, szánalom, ha ritkán
dereng még benned: elvetéled,
a fogamzásnál, meddő hitvány!
Tied a tespedés virága,
enyém a létért küzdés lelke –
mi lesz, ha holnapunk kívánja,
hogy elszánt kezem tépni merje?
Nem hiszem, hogy sokáig tartson
hatalmad: és jaj, mi lesz hogyha
tenyérré lesz száz szolga-arcom
s a bosszúmat torkodra fonja. [157]