Folyóiratok

Kalangya, X. évfolyam (1941. március) 3. szám

Dudás Kálmán: Idegen tél

Ennyi a tél az ablakomból:
a messzi erdő finom zűrzavar,
szép szerkezet, mit puha köd takar
s a zúzmara, a hó belombol.
Ezüst gőzén és füstjén zengőn,
alacsonyan a téli táj felett
mintha csak szállna a fűrésztelep
kisvonatja: gyolcs ejtőernyőn.
Megannyi komor alabárdos:
két jegenye az ég felé mered,
fölöttük ingó, laza félkeret:
egy csapat fáradt varjú szálldos.
Kézi őket, majd velük indul
az árvaságból velük lobogó
lelkem, a csöndes titkos nyomozó
a fák, táj esti árnyain túl… [156]
Ennyi csupán a végtelen tél,
patyolat síkban néhány folt lebeg.
Lassan, szegényen lehunyod szemed
és melegedni kezd a szemhéj.
Eszedbe jut egy téli vágta,
lelkeden régi láz és rím húz át,
lányok, havas kacagás, ifjúság
s egy szó téved ajkadra: Bácska.
D. Lendava, 1941 telén