Folyóiratok

Kalangya, X. évfolyam (1941. március) 3. szám

Szemlér Ferenc: Hivatal vége

Naptáramban kihúzok egy napot,
a mai nap is mélán lebukott.
Szomszédomban az írógép üres
kotyogással éji szállást keres.
Kesernyés már szájamban a pipa,
mennyit kellett ma is szortyognia –
nedves a gond, mint a komisz dohány,
szörty… szörty… keserűn húzódik a szám.
Jó volna most, mint a gép odaát,
ha az ember meghúzhatná magát
és elfáradott karjait hanyatt
fektetve várna a fedél alatt
Ahol nem hallszik semmi és a csend
olyan csendes, hogy már mitse jelent
s a keserűség mély akár az éj,
alig várod, hogy fenekére érj. [142]