Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. január) 1. szám

Reményi József: Mojave sivatag

Autóból nézem az éhes rögöt,
s a messzi hegyek bársonyos hátát.
A gép az úton veszetten szökött,
ő sem bírta el e vidék átkát.
Ez a Mojave sivatag, ez a
homokos föld, e reménytelen táj.
Pedig még ez is Kalifornia,
pirul bennem a tegnap látott báj.
A hegyeken túl a „halál völgye”,
úgy nevezik, kik a név varázsán
merengenek, s a hőség csípésén
a természet láthatatlan darázsán.
Oly különös, hogy e környék is élet,
e tar kép, rajt’ sok kopár daganat.
Alkonyodik. A levetkőzött lélek
félelmein lassan kopogtatnak.
Elvétve törpe kaktusz üdvözöl,
a száraz légben tövises móka.
Mezei patkány, itt mit körözöl,
detektív vagy-e, hol nincsen róka?
A prérikutya surran át, rőt szőrén
mindenféle vad emlékeket hord.
Vonít, mint száz eb, a világ rossz hírén,
s felébreszti a holt indián port.
Pokoli hő. Sűrű fátyol fedi
északon a hegyek gúnyos csúcsát.
Az ördög kedvem megfenyegeti,
s felém hajítja ajtaja kulcsát.
Baker. [6]