Folyóiratok

Kalangya, X. évfolyam (1941. január-február) 1-2. szám

Herceg János: Harsányi Zsolt: Fejjel nagyobb mindenkinél

Szép, színes képekkel teli, gazdag lírával átszőtt regényt írt Szent Lászlóról Harsanyi Lajos. Könnyen gördülő történetet, ízes magyar nyelven. Ezekben az időkben, amikor a magyar jövő építése közben oly szívesen fordult vissza a nemzet a múltba, bizonyára nagy sikere lesz Harsanyi Lajos könyvének.
A magyar történelem legnehezebb korszakát választotta a szerző: a pogány magyarság lassú átalakulását, a kereszténység győzelmét. Éppen ezért nem tudta a cselekményt egy alak köré szőni. Péter király megvakítása, Béla és András néma küzdelme a trónért, annyi tragikus jelenetet visznek a regénybe, hogy Szent László alakja nem áll előttünk oly éles körvonalakkal, ahogyan a részletképek nélkül érvényesülhetne. Harsányi Lajos könyvének szép részletei egyébként is az egész történet kárára vannak és ezért a könyv nem lehet egységes. A gazdagság helyenként már zsúfoltságnak mondható. Nagy kár, hogy azt a bőséget a szerző nem tudja kellő ökonómiával elosztani. Szerkezeti hiba csupán, de enélkül sokkal hatásosabb és irodalmi szempontból is értékesebb könyv született volna.
Ezzel szemben meg kell dicsérni Harsányi Lajos elfogulatlan történelmi szemléletét. Az egyházi cenzúrával kiadott könyvben nem kell éreznünk a pogány magyar nép iránti gyűlöletet, amely annyi katolikus író történelmi regényét rontja le. A magyar nép egy szükségszerű fejlődésen ment keresztül és Koppány, Vata és a többi pogány vezér szerepe a maga korában éppoly nagy volt és jelentős, mint a későbbi királyoké, vagy fejedelmekké. Ez az igazi katolikus álláspont.
Talán illőbb lett volna egy stilizált, ha lehetséges ilyesmi: korhű nyelv Szent László történetéhez, mert olykor kicsit furcsán hangzik egy ilyen, vagy hasonló mondat: A vita kínos volt. – de az élő, zamatos népi nyelv gyakran feledteti vélünk ezt a hiányérzetet, a történet és nyelv között felmerülő összhangtalanságot. [131]