Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. június 15) 6. szám

Erdélyi Tibor: Honfoglalók

Felettük megállt a harang szava.
Kezük rögöt tart, meg rozsdás nyilat.
Köröttük zabla, kopja, kengyelvas,
sírjukon se fa, se lomb, se illat.
Ezerévesek. Harcosok. Hősök.
Élükön Tas járt, vagy Ond, vagy Lehel.
Hajrás csatákon száguldottak ők.
…Lantos róluk már rég nem énekel.
Fehér csontarcuk napkeletnek néz.
Csendben feküsznek. Ősi mód szerint.
És sírjuk felett idegen a szó.
Könnyes szem rájuk csak ritkán tekint.
A jussnak mégis hordozói ők!
S az élőnél is hangosabb szavuk…!
Beszédjük csengő érc, messze hangzó,
és színigazság, és nem álnok, hazug.
A régi jussnak hordozói ők!
Sírjuk: oklevél, pecsét és írás.
Perdöntő szóval övék az ország.
S az elsőszülött joga nem vitás!
Övék az ország innen is, túl is!
Pedig sírjukon se lomb, se illat.
Ezerévesek. Harcosok. Hősök.
S rögöt tart kezük, meg – régi nyilat…! [251]