Folyóiratok

Kalangya, X. évfolyam (1941. január-február) 1-2. szám

Herceg János: Jankovics Marcell: Félszáz névtelen magyar

A Felvidéknek húszéves kisebbségi sorsában kialakult önálló irodalmát új témakör gazdagítja. A mondanivaló most már nem keserű, nem fűti elszántság, nem fékezi félelem; ezt az új témakört a boldog öröm, a lelkesedés szülte meg. A Felvidék visszatért Magyarországhoz és ezzel nemcsak többezer négyszögkilométer szabadult fel, hanem sokszázezer magyar lélek is. Gazdagok és szegények, nagyok és kicsinyek, a magyar élet számos ismertnevű munkása és számtalan névtelen, ismeretlen…
Jankovics Marcell az utóbbiakról ír félszáz névtelen magyarról, akik könnyes szemmel fogadták a változást és nagyon boldogan. Félszáz apró epizód az új élet küszöbén! De nem minden írást ragyog be az öröm sugárzása. A nagy változásnak megvannak a maga tragédiái is. A húsz év nem múlott el nyomtalanul, sok magyar ember egymás ellen fordult és a kisebbségi élet testvér-gyűlöletének húsz év után is voltak áldozatai. A bánatfalvi magyar tanító például, aki a cseh uralom alatt állásban volt s akit a visszatérés után felfüggesztettek, mert ellenségei bevádolták, hogy húsz év alatt megfeledkezett nemzetiségéről. S ez a szerencsétlen ember sír és fogadkozik és nem tudja kihez forduljon panaszával. Szomorúsága bizonyára nem tartott sokáig, [130] ezóta már elintézték a dolgát, tragédiája mégis szívbemarkaló. De ki intézze el a kis Tóth Lenke baját, aki csupán jelest kapott karácsonyi dolgozatára a III/a-ban, mert a füzet szélére az alábbi szöveget írta: „Én kis Jézusom, add, hogy azoknak, akiket szeretek ne essék bajuk a határincidenseken.” Miért is nem tudta magát fegyelmezni a kis Tóth Lenke? Hát azért nem, mert 1939 november 12.-én faluját Cseklészt visszacsatolták Magyarországhoz, de egy későbbi döntés újra a csehszlovákokniaik ítélte. Édesapja akkor átment, hogy elhozza holmijukat és a határon rálőttek a szlovákok. Amikor pedig a bátyja akart hazaszökni, a magyarok lőttek rá. Hát ezért könyörgött az Istenhez Tóth Lenke a III/a-ból és ezért kapott csupán jelest a dolgozatára.
Jankovics Marcell munkája nem egyedülálló a maga nemében, a Felvidék visszatérésének már külön irodalma van. Ne az esztétika rideg mércéjével közeledjünk ez írások felé, hanem szívvel, mert ez az irodalom szívből fakadt, s helye a történelemben lesz.