Folyóiratok

Kalangya, X. évfolyam (1941. január-február) 1-2. szám

Dudás Kálmán: Számvetés

Vess számot mindennel, ami még
várhat,
te viszolygó, bolond lélek!
Amibe kapaszkodsz, csak pribék
látszat:
álnok és elárul, mert tépett.
A gondolat, szó? – Jobb ha lenyeled,
ha túlforr mégis és kiejted:
vád ellened,
mit a bévülvalókról nyelved
felfed –
törődj bele, itt nincs más; nem lehet.
Nincs szerencsésebb fegyvered –
a gúny,
a megvetés, az ész bontó és hideg
eszközénél, mivel megverheted –
tanulj!
fend őket: mit tudni, mikor lesz jó s minek.
Csak ámítás és az alku marad,
hamár
nem zúghatsz úgy, mint a vihar,
ha harsog tőle a nagy, szabad
határ –
takarózz a csönd viharaival.
Meg kell tanulnod: bújj magadba,
hallgass!
Iszonyú korra vagy néma tanú
s ha az indulat szólásra ragadna –
kardvas
a béred és szavad: hóra hamu. [98]
Ez itt a sorsod: korlát és kényszer.
Vigasz?
Tán az, hogy önfényedben égsz el
s e fénnyel ügyünk tüzét tartod,
hogy holnap rajta égjen a zsarnok
pimasz!