Folyóiratok

Kalangya, X. évfolyam (1941. január-február) 1-2. szám

Dudás Kálmán: Fiamhoz

Fiacskám, mire nyitod majd szemed?
a világzengés, blokád és repesz –
bombák évében; pernyés láng felett
a tekinteted merre révedez?
Bölcsőd a világ füstje lengi be.
Hamu és gáz csap feléd, hő, üszök,
életek indulnak a vak semmibe,
s valahol egy állásban őszülök.
Lesz, ami lesz, a kor szava parancs.
Omló gazságra leszünk víg tanúk;
a gázálarc fojt, szorít a bakancs,
az igazságig nehéz itt az út.
Egy korra, melynek pusztulnia kell,
a füst, a rom, a vér lesz majd a vád.
Ha betemetett emlékeivel
föléd hajolva dalol az anyád:
Fiam, csak bátran nyisd ki a szemed:
egy kor süllyed, mit halálra ítélt
a hazugság, a bűn, a szenny. Feledd!
Fiam, te már az új kort gőgicséld! [97]