Folyóiratok

Kalangya, X. évfolyam (1941. január-február) 1-2. szám

Dudás Kálmán: Találkozás

Magad az alkonyati csendben,
olvasol vagy halkan dúdolgatsz
Egyszer valami nyugtalanság
fog el s már ott állsz, érthetetlen
egy képed előtt, aki voltál:
üde vonások őt mulatják
ki húsz év elült voltál ifjan,
ki olykor-olykor finom holdnál
visszajár még álmaidban.
Szorongva, némán állsz előtte.
Szép nagy szemében álmok fénye –
és halott álmok távlatából
gyáván elindulsz feléje.
Arcát fürkészed: milyen bátor!
Oly tiszta tekintettel néz rád,
hogy szégyelled, mert elrontottad
hites és gyönyörű játékát.
A percek múlnak s te csak ott vagy,
csak állsz előtte szégyenkezve.
Már puha fénytől édes este
borong a szobán, csenden, vásznon.
Te állsz, csak állsz, lehunyt szemekkel
és csodát vársz: hogy megbocsásson. [96]