Folyóiratok

Kalangya, X. évfolyam (1941. január-február) 1-2. szám

Reményi József: Vén ember

Fogatlan száddal a halállal harcolsz,
pirulni nem tudsz, míg dühöd még él.
Árnyad a sír szélén, üldözött árnyék,
cigány ha muzsikál, friss az éjfél.
Megvénült hangodban halott áriák,
velődben mókáznak a furfangok.
Olykor a férgekről étvággyal álmodsz,
s azt mondod ziláltak a harangok.
Ott bent a szívedben korhadt az ének,
mélabúd esős nap, idegen táj.
Néha elidőzöl lopott színeken,
s rám bíznád, ha tudnád, mindazt mi fáj.
Ámde még sürgeti szavad a létet,
zsarnok az önzés, hisz célja setét.
Erődbe kerül, hogy alázattal szólj,
s éreztesd a rejtély lehelletét.
Cleveland [72]