Folyóiratok

Kalangya, X. évfolyam (1941. január-február) 1-2. szám

Dudás Kálmán: Hogy utolérjelek

Mily fehérek a kertemben az almafák
s harsányak a részeg rigók ablakom alatt:
ó, csak hallanád!
És égnek már a lelkemben a fényjelek,
sok játékos, csendes óra úgy rendelte, hogy
érted égjenek.
És végtelenbe húzódnak az éjjelek
s hajnal előtt – bolond törvény – boldog réveken
véled ébredek.
Ha el szaladsz is tőlem olykor könnyedén –
utolérlek: férfi elől nő hiába fut:
rég rájöttem én.
Ki akarhatta, hogy a vesztem s vesztedet
egy dal hordja: mit daloltál s lent a Dráván ködös
őszi este lett.
Itt nem lehet már veszteni, de győzni sem:
szerelmem a szerelmedben törököt fogott,
féltve őrizem;
és őrizem, hogy nagy ködben a fényjelek
égjenek, hogy védjenek, hogy két szemed egén
utolérjelek.