Folyóiratok

Kalangya, X. évfolyam (1941. január-február) 1-2. szám

Kiss Lajos: A szlavóniai sziget-magyarság ősi népzenéje

Kodály Zoltán egy – pár év előtti – rádióelőadásából tudjuk, hogy a magyar folklór igen keveset hallott a jugoszláviai magyarság dallamkincséről, amelyről vajmi kevés adat áll rendelkezésre.
Pedig nálunk is vannak a folklór szempontjából igen értékes területek, amelyek elszigeteltségük folytán kevéssé lévén kitéve városi kultúrhatásoknak – sok érdekes és értékes dallamot megőriztek és átmentettek az ősi zenestílusból.
Ilyen elzárt nyelvszigetet alkot négy szlavóniai magyar község: Laslovo (Lászlófalva) ill. lakóik elnevezése szerint: László, Korog (Kórógy), Hrastin (Haraszti) és Retfala (Rétfalu).
(Retfala – Osijek külvárosa lévén – erős városi hatás alá került s így e cikkemben mellőzöm ott szerzett adataimat).
E községek eredete az Árpádok koráig nyúl vissza: magyar lakóit Szent László telepítette le. A lakosság – földrajzi helyzete folytán – mivel nagy veszély esetén a környező tölgy-rengetegek és ingoványok óvták meg őket a végpusztulástól – átvészelte a török uralmat és átmentette ősi népkultúráját, amely a török idők után hatalmas virágzásnak lendült. És e kultúra szigetként emelkedett ki a környező népfajok tarkaságából s mai napig tökéletesen megőrizte egységét és gazdag népi kincseit.
Hogy ez hogyan volt lehetséges, arra éppen az elszigeteltség ténye ad választ. E falvak elsősorban is kívül estek a fő útvonalaktól; környékük a legutóbbi időkig erdős és mocsaras volt. Lakosságuk nyelvileg és vallásbelileg különbözött a környező szláv és német falvakétól, de sokat köszönhettek fennmaradásuk tekintetében annak a belső zárkózottságnak is, melyet magyar öntudatuk és református vallásuk adott nekik. [1]
Mindezen körülmények tették azt, hogy e falvak népe még a múlt század közepén is olyan életmódot folytatott, amely nem sokban térhetett el az Árpád-kori magyarság ősi népkultúrájától. Ennek bizonyítékai: Kórógy és Haraszti ősi, faragottoszlopos, a székelyekére emlékeztető fatornácai; László egy mai napig használatban levő ősi építkezési módra valló lakóháza; a Kórógyon és Lászlón még meglevő csodaszép ősi női népviselet: a kebél; az ősi nyelvkincs és kiejtés és az ősi zenekultúrából átmentett dallamkincs, amely ma is eleven valóság e községek életében. Mert nemcsak a legöregebbek, hanem a középkorúak is mindmáig tudják és dalolják az ősi népi dallamokat, sőt nem megy ritkaság számba, ha a fiatalság ajkáról halljuk őket.
1) Mindebből az következik, hogy e falvak népe – a maga szinte érintetlen sziget-kultúrájával a folklór szempontjából felbecsülhetetlen adalékokkal szolgálhat az ősi dallamstílus fejlődésének vizsgálatánál. E kis ismertetőcikkemnek az a célja, hogy – habár helyszűke miatt nem terjeszkedhetik ki egész gyűjtött dallamanyagom közzétevésére2 – nagy vonásokban és a legpregnánsabb példákkal jellemezze ez ősi sziget-magyarság népzenéjét: különös gondot fordítva azon dallamokra, amelyek a magyar népzene legősibb rétegeibe nyúlnak le.
Bartók Béla korszakalkotó művében mélyreszántó gondolatokban világítja meg a népzene fejlődésének fokozatait. Szerinte valamely népzene ősállapota3 valószínűleg egyetlen dallamkategóriát ismert, úgy hogy a vallási, a tánc- és alkalomhoz nem kötött dallamok mind egy stílushoz tartoztak. A fejlődés következő fokán kialakultak az alkalmi dallamok egymástól élesen elkülönült kategóriái; míg harmadik fokon – visszaesésképpen – a nép elhagyja szertartásokkal egybekötött szokásait s így a dallamkategóriák fölöslegessé válván – minden dallam minden alkalommal énekelhető. A mai magyar népzene e harmadik fejlődési stádiumban van, de őrzi nyomait a régmúlt idők alkalmi dallamkategóriáinak. Ezek lehettek:
1) alkalomhoz nem kötött dalok
2) lakodalmas
3) sirató
4) arató (és egyéb munka)
5) párosító
6) regős és gyermekjáték-dallamok.
Vizsgálódásom elsősorban e dallamkategóriák nyomainak felderítésére irányult. A sirató dallamoknak semmi nyoma, csak öreg emberek emlékeznek rá, hogy valaha léteztek; a lakodalmas és párosító-nóták nem annyira érdekesek, mert megvannak minden magyarlakta területen. (Pl. Zörög a kocsi stb.) Egy olyan dallamot azonban találtam, amelyet előadója 50 év előtt tanult a szülikéjétől, aki akkor 88 éves volt s már csak egy versszakára emlékezett, [2] s elmondta, hogy ezt a nótát akkor szokták énekelni, mikor a vizet elrekesztvén vesszőrostával az u. n. veiz-zel halt fogtak.4

[Kotta 01.]

László, özv. Gyöke Illésné sz. Kántor Mária 58 é.
2.
Szeretëm a szépet
Viselëm a kéket,
Kincsem, én angyalom
Mégsem hagylak téged
3.
Hat nap van egy hétben
Hetedik vasárnap.
Bárcsak kisangyalom
Tégëd láthatnálak
4.
Egyszer meglâtalak (sic)
Mingyârt szeretelek
Kedvembe vëtelek
Halálig szeretlek
5.
Azt tudom, édesem,
Hazudok előted,
Pedig drága rózsám
Majd meghalok érted
6.
Vagy meghalok érted,
Vagy enyémé teszlek,
Vagy piros véremmel
Főldet festëk érted.
Annál több nyoma maradt a tánccal egybekötött népszokásoknak, melyekhez mindig ugyanazokat a dallamokat használták. Ilyen népszokás volt Lászlón a kalalazás és rëzálás. Kórógyon pedig a dërënkázás.
A kalalázás abban állt, hogy a lányok vasárnap és az ünnepeken istentisztelet után, baljukban selyemkendőt tartva, jobbjukkal a pajtásnőjük kendőjét fogva, hosszú, színpompás láncban, énekszóval vonultak végig a falun a főtéren levő tánchelyig. Ott aztán kezdetét vette a tánc: a rëzálás. Ez meg rezgős, riszálós tánc volt, amelyhez dalolva adták a ritmust. E táncdallamok rengeteg strófából álltak, hogy a hosszúra nyúlt tánc alatt ne kelljen ugyanazt a szöveget ismételgetni. A kalalázás egy ősi dallama: [3]

[Kotta 02]

László, Kovács Jánosné sz. Kun Éva. 5S é.
2.
Hat nap van egy hétbe
Hetedik vasaórnap,
Baórcsak kedves rózsaóm ihajla
Egyszer laóthatnaólak valaha
3.
Csak ëgyszër laóttalak
Mingyaórt szerettelek
Kedvembe vittelek
Halaólíg szeretlek
4.
Szeress rózsâm, szeress,
Ha szegény vagyok is,
Laóm én is szeretlek
Ha ëgy inged van is
5.
Verd mëg Isten, verd mëg
A szeretőm anyjaót,
Mer nem atta nekem
Az ő barna fiaót.
A rëzálás dallamai részben újabb keletűek, ami érthető, hiszen éppen a táncokra hat legerősebben a városi kultúra forgalomba hozván a „divatos” nótákat. De azért akad ősi eredeti dallam is a „rëzálásra”, a szövegek pedig jórészt régiek, amelyeket ráhúztak az újabb dallamokra is. Az 1. sz. dallam egyik őstípusa a három falu népzenéjének, nemcsak halász-dallamként szerepelve, hanem táncra is alkalmazva. Bizonyítja ezt az, hogy Harasztin ugyanerre a dallamra éneklik azokat a szövegeket, amelyeket Lászlón a „rëzálási” dallamokra énekelnek.
Mielőtt azonban a többi példára rátérnék, szólnom kell az ősi stílus jellemző tulajdonságairól. Ezek: az ötfokú hangsor és az alsókvinten ismétlő dallamszerkezet. Kodály Zoltán megdönthetetlen érvelése alapján5 az ötfokúság és az említett szerkesztésmód adják a magyar népzene legősibb rétegét, melyet még Ázsiából hozott magával, s amely pár száz dallamunkban mai napig is megvan, s amelynek szerves folytatása a mai, példátlan virágzásban levő újabb dallamstílus.
Úgy az ötfokúság, mint az alsó kvinten ismétlő szerkezet a legtöbb esetben kimutatható a szlavóniai sziget-magyarság ősi stílushoz tartozó dallamaiban. [4]
Az 1. sz. dallam ilyen ősi szerkezetet mutat – bár a dallamnak egy kvinttel mélyebben való ismétlése nem történik hangról-hangra. Lesznek azonban olyan példák, ahol az ismétlés tökéletes; de olyanok is, amelyeknél az alsó kvintválasznak csak nyomai lelhetők fel.
A 2. sz. dallam tisztán ötfokú; de igen sok dallamban szerepel a teljes 7-fokú skála minden hangja és mégis az ötfokúság adja meg a dallam jellegét.
Az ősi stílusnak fontos tulajdonsága a dallamsorok egyenlő szótagszáma (izometrika). Eredetileg ilyen lehetett a 2. sz. dallam is s a refrénszerű toldalék (ihajla, valaha) későbbi eredetű. Erre vall a dallam egy haraszti változata, ahol csak a 2. refrén (valaha) van meg, az első hiányzik. (Ugyanígy hiányzott talán az őseredeti alakban az 1. refrén is).
A következő dallamok a rëzálás tipikus táncdalai:

[Kotta 03]

László, id. Gyökemati Sándor, 80 é.
2.
Arass rózsaóm, arass,
Mëgadom a garast.
Ha én mëg nem adom,
Mëgadja galambom
3.
Az én keszkenőmnek
Szélle ja közepe.
Elhagyott szeretőm
Fársáng közepibe
4.
Verje mëg az Isten,
Veretlen në hagyja,
Ki ja szeretőjét
Fársángba elhagyja
5.
Mit ér a hat ökör
Hosszi istaólóba
Ha nincsen szeretőm
Cifra nyoszolyaóba.
Ennek az érdekes dallamnak ⅞-os ritmusa úgy keletkezhetett, hogy két-két, eredetileg ⅜-os ütem közé egy-egy nyolcad ékelődött a tánclépések közben való derék-riszálás céljából: [5]

[Kotta 04]

Pöte Istvánné sz. Dezső Jolán, 56 é.
2.
Ha azt tudnaód, amit én,
Ki gálámbja vagyok én!
Nem vágyak én egyébé,
Csak a kedves rózsaómé!
3.
Az én rózsaóm karjai
Nëm akarnak hajlani.
Mëg këll annak hajlani,
Ha mëg akar ölelni
4
Kis alacsony, barna szűz,
Ég a szömöd, mint a tűz.
Ha az enyém úgy égne,
Szaóz aranyat mëgérne.
5.
Azt montad, hogy elvöszöl,
Majd, ha szâmtol, elvëtől.
Szaóntottaól el is vetöttél,
Rólam elfelejtkeztél
6.
Jól mëgrëzaóld a farod.
Kinek anni akarod.
Annak adom a farom,
Akinek én akarom
A 4. sz. dallam újabb keletűnek látszik; míg az 5. sz. a bácskai Bogajevón nyolc szótagú dallamsorokkal tökéletes alsó-kvint válaszos szerkezettel fődallama az ottani ősi „tüsköm” táncnak.

[Kotta 05]

László, Varga József, 48 é.
2.
A szép asszony messzi laót,
Borért küldi az uraót.
Míg az ura borért jaórt,
Nyalka fattyú naólla haólt.
[6]

A kórógyiak hagyományos ősi tánca a „dërënkázás”. Ennek lényege: lassú 4/4-es ütem egy-egy negyedére. 1) oldallépés, 2) a másik láb odahúzása, 3) lábujjhegyre pipiskedés, 4) alapállásba ereszkedés. Ezt a táncot – hasonlóan a rëzáláshoz – csak a lányok és fiatalabb menyecskék járják. A táncnak csak kezdete volt lassú, mert amikor belemelegedtek: „ugrattak, szaladtak, frissen jaórtaók”. Sőt a kis lánykák is beleelegyedtek a nagyok táncába: a körön kívül maradva a nagy lányok hajfonatába csimpaszkodva forogtak velük.6

[Kotta 06]

Kórógy, Izsák József 49 é.
Tipikus „dërënka” dallam, a régi stílus újabb keletű termése (mint a 11 soros A osz. dallamok általában.)

[Kotta 07]

Kórógy, id. Losa István, 58 é.
A táncdalok dallamkategóriája mellett fontos a gyermekjáték dallamoké. Ezeket egyik gyermek a másiktól tanulja el s így kevésbé lévén alávetve idegen befolyásnak, fontos tanulságok vonhatók le belőlük a stílusfejlődés szempontjából. Helyszűke miatt [7] csak két remekbeszabott dallamot közlök. Az első: a jól ismert bájos párbeszéd bárányka és aggódó gazdasszonya közt:

[Kotta 08]

Pöte Istvánné sz. Dezső Jolán. 56 é.
2.
Mit ettél baórânkaóm? –
Zöld füvet, asszonykaóm. –
3.
Mit ittaól – ?
Folyóvizet – ?
4.
Mëgvertek-ë – ?
Mëegvertek – –.
5.
Mivel vertek – ?
Furkósbottal – ?
6.
Hogyan sírtál – ?
Mehe-mehe –.
Eredetileg izommetrikus, kétsoros dallam lehetett ötfokú hangsorral és az említett kvintelő szerkezettel. A fejlődés folyamán az 1. sor ismétlésével és egy 4. sor hozzáadásával 4-soros, heterometrikus (egyenlőtlen szótagszámú) nem tökéletes kvintismétléses szerkezetű s az eredeti ötfokúság helyett (szintén nagy régiségre valló) frig7 skálájú dallam lett belőle.
A 9. sz. a „Tücsök-lakodalom” azért érdekes, mert szerkezete teljesen megegyezik, hangtartalma pedig hasonlóságot árul el a sok száz kilométerre lakó bukovinai csángók egy hasonló szövegű dallamával. Szóval abból a korból való, mikor a két nyelvsziget még szoros kapcsolatban volt a törzsmagyarsággal! Szövege sajnos már csak töredék.

[Kotta 09]

Gajnok István, 60 é. [8]
2.
Elvennélek, të kis légy,
Ha kicsi në volnaól! –
Hozzaód mennék, te trücsök,
Ha görbe në volnaól!
3.
Szénaóból van a laóbad,
Vijaszból a haótad;
Ha a széna meggyúlad,
Elolvad a haótad! –
4.
Elmentek a vőfények
Naósznagyot keresni.
Bekocogtat a medve,
Hogy ő naósznagy lënne.
5.
A vőfény a botjaóra
Szép kendőket vënne.
Odaszalad a farkas,
Hogy mészaóros lënne
6.
Róka lesz a szakaócsné,
Nyúl a hurka-tőűtőü
Kutya a pacalmosó
– – – – – (nem tudta)
7.
Gólya lësz a pikulaós,
F. gém a prímaós,
Zöld béka a bőgőűs,
Szúnyog a szekundaós.
Most pedig lássunk néhány olyan ősi dallamot, amelyek talán legjellemzőbbek a szlavóniai magyarság zenei stílusára.
Ezek közül is egyike a leggyönyörűbbeknek, az itt következő:

[Kotta 10]

Kórógy, ifj. Péter István. 43 é.
2.
Aójj mëg holou, ájj mëg,
Had üzenek tőűled
Apaómnak, anyaómnak.
Jegybéli maótkaómnak!
3.
Lâtod-ë angyalkaóm
Azt a szaóraz nyârfaót?
Majd, ha az kizőüdűl,
Ákor mëgyëk hozzaód!
4.
Rab vagyok, rab vagyok,
Szabadulaóst vaórok, (csak)
A jó Isten tugya,
Mikor szabadulok.
5.
Ha megszabadulok,
Oly fogadaóst tëszëk:
Mindënap haóromszor
A templomba mëgyëk
6
Ot sëm imaódkozom
A mëgholt hívekér,
Hanëm azokért a
Szëgény jó rabokér. [9]
Ez az ősi dallam még ma is közszájon forog szinte e terület egyik fődallamának mondhatnók! Négy változatát jegyeztem fel különböző szövegekkel. Ugyanez a dallam szerepel Bartók: A magyar népdal c. művében (40 p.), a kórógyiak még jól emlékeznek a gyűjtőre: Garay Ákosra. Véletlenül éppen azok, akiktől e dallamot lejegyeztem – vitték, mint 10–12 éves gyerekek Garay után a fonográfot és a – pálinkát (amely az énekesek hangulatba hozására kellett). Az az öreg, aki a fonográfba énekelt, Borka János, akkor 70 év körüli öreg volt.
E dallam ősi alsókvintes szerkezetével, frig hangsorával, dús énekesítéseivel csodaszép példája az ősi stílusnak. Lejegyzése alkalmával mind a 8–9 jelenlevő énekes együtt is eldalolta s a cifrázások jórészt hajszálra megegyeztek. Csodás bájt adnak az előadásnak a terc és szeptima magasabban való vétele által előállt kissé lágyított bővített másodok. (esz-fisz, asz-h, melyeknél a h és a fisz mélyebbek az eredetinél.)
Ugyanezt a dallamot Harasztin „Lóra csikós, lóra” szöveggel éneklik s ez a változat átjutott a bácskai Bogojevóra, ahol némi szerkezeti és dallami módosulással ma is kedves nótája a falunak. Sőt a haraszti fiatalság ma Petőfi „Fürdik a holdvilág”-jának szövegére énekli ugyanezt a dallamot! (Érdekes példa a szöveg-vándorlásokra.)
Egy másik közkedvelt ősi dallama a három községnek az itt következő, amelynek elterjedtségéi bizonyítja az a körülmény, hogy 14 versszakot jegyeztem fel szövegeiből; melyekből néhányat itt közlök.

[Kotta 11]

Kórógy, Záké János, 42 é.
2.
Maór megmondtam bús gerlice,
Në rakj fészket út szélire:
Mert az úton sokan jaórnak,
A fészkedre raótalaólnak.
3.
Két kerekű kocsin jaórok.
Gyün az esső, majd mëgaózok.
Ha mëgaózok, mëgszaóradok.
Mégis a rózsaómmal haólok. [10]
4.
Azt gondolod, mindig így lesz,
Hogy szeretőm soha sem lësz?
Dehogy nem lësz, de maór van is,
Naóladniaól szëbb virágszaól is.
(Lászlói szövegváltozat:)
5.
Azt gondolod, hogy én baónom,
Hogy tetőled el köM vaólnóm?
Én előttem az csak aólora.
Nem magad vagy a vilaógon
6 Azt gondolod, hogy szeretlek,
Ha ëgy kicsit mëgölellek?
Kétszaózszor is megölellek.
Mégsë igazaón szeretlek.
A nép képzeletét megihlette a betyárvilág romantikája; a betyárokban az egyéni szabadság legendás alakjait látta, akikkel a régi török harcok hőseit helyettesíthette költészetében. Mind a három községben közismert ez a dallam, melynek lászlói változatát közlöm.

[Kotta 12]

László, Lavada József. 40 é.
2.
Csak ëgy éjjel hajthassam el lopottban,
Maj azutaón elhajtom én igazban
Nem kell nékem sem nótâros, sem bíró:
Talaólkozik bëtyaór közt pakszus-író!
3.
Bëtyaórlegény sétaól a zöld erdőbe,
Gondolkodik, lefeküdjön-ë vagy së.
Nyaórfalevél a cifra nyoszolyaója,
Gyöngyharmat a takarodó dunyhaója. [11]
4. Jaj Istenöm, mit fogtak a fejemre.
Kilenc csikót, kilcnc lovat fognak râm!
De én aztat nem vaódolom, nem töttem,
Mert akkor is babaóm mellett feküttem.
Érdekes dokumentum-számba vehető a következő két dal. Előadójuk „apikaó”-jától tanulta, aki 1860–61-ben katona korában egy füzetre-való szöveget írt le. (E füzetet nekem adta előadó.) Az elénekelt szöveg (érthetően) teljesen megegyezik a lejegyzettel. Ennek érdekes ortográfiája fényt vet egy különös körülményre: az idősebbek „selypitésére”, akik e nyelvterületen következetesen felcserélik az s – sz – mássalhangzókat. Kántor József említett 1860-ból eredő füzetében mindenütt sz betűt ír s helyett és fordítva; ami annyit jelent, hogy a múlt század derekán még mindenki az ősmagyar eredetre valló selypítő kiejtést használta! Ugyanazt, amellyel a moldvai csángók és a dunántúli „Őrség” falvai ma is élnek! Ez is bizonyítja e falvak ősiségét.
Zenei szempontból az a tanulság, hogy a füzetben levő dalok 1860 előtt a legnépszerűbbek lehettek Lászlón s tanúságuk szerint a frig hangsor volt az uralkodó e területen.

[Kotta 13]

Özv. Gyöke Illésné sz. Kántor Mária 58 é.
2.
Haózatra előtt búzaverem.
Rézsarkantyúm összeverëm.
Të is, rózsaóm az cipődet.
Në szomorítsd a szívemet
3.
Haózam előtt fakad a saór,
Elsaórozott az én csizmaóm.
Gyerünk, rózsaóm, törülgesd mëg,
Rézsarkaotyúm tisztogasd mëg. [12]
4.
Szőlők, szőlők, maj mëgszënnek,
Laónyok, laónyok, majd elvësznek.
Ugyan laónyok, mi' csinaóltok,
Maj lëbontjaók szép sudraóstok l)
5.
Aógas-bogas sűrű töjfa; 2)
Nem laóttam a rózsaóm még ma
Nem is volt még ma víg napom,
Homâlyba borult csillagom…
1) sudrás = sodrott haj, lányviselet
2) töjfa = tölgyfa

[Kotta 14]

Özv. Gyöke Illésné sz. Kántor Mária, 58 é.
2.
Haza is el kőlne menni,
Meg itt is kőlne maranni,
Sötét az éccaka, babaóm, késérjél haza,
Mëgszolgaólom még valaha
3.
Volt szeretőm tizenkettő,
Tëgnap is elhagyottt kettő;
Az egyik elhagyott; a maósik megtagadott,
Hogy katona gyerök vagyok…
A népballadák közül sikerült följegyeznem Fehér Lászlóét igen szép előadásban, teljes szövegével. (Változata Bartók 29. p-nak; de 3 sora megegyezik a 23. p-éval.) [13]

[Kotta 15]

Kórógy, Izsák József 49 é.
2.
Nagyot pattant az ustora.
Bëhallatszott Gönc vaórosba
Ki aósóra, ki kapaóra,
Fehér Laószló fogaósaóra
3.
Fehér Anna meghallotta.
Hogy a baóttya el van fogva
– Fogd be kocsis, négy lovadat,
Tégy fel négy mérő aranyat
* Tégy fel négy mérő aranyat
* Szabadítsuk a bâtyaómat
4.
Kocsis befogta ja lovat,
Felöntette az aranyat,
Elindultak messzi útra,
Baóttya szabadítaósaóra
5
Gyű te szürke, gyü te fakó!
Mêre van a börtönajtó?
Mêre van a börtönajtó?
– Ehun mi a börtönajtó! –
6.
Fehér Anna erre nem szólt,
Végigsétaólt a folyosón,
Folyosóról-folyosóra,
Úgy jön a börtönajtóra
7.
Laószló, Laószló, kedves batyaóm,
Élöl-e még, vagy mëghaltaól? –
– Së nem alszok, së nem nyugszok
Mindig rólad gondolkozók,
* Térdig vasba, talpig gyaószba,
* Akasztófaóm vaórva-vaórva

8.
Fehér Anna erre nem szólt
Végigsétaólt a folyosón,
Folyosóról-folyosóra,
Kérdő-bíró szobaójaóra
9.
– Uram, uram, Török Antal,
Adok négy mérő aranyat
Adok négy mérő aranyat
Szabadítsd ki a bátyaómat! –
10.
Nem kell nékem az aranyad,
Haóljaól velem az éccaka
Haóljaól velem az éccaka
Kiszabadul bâtyaód újra
11. = 6. (jön = mén)
12
Laószló, Laószló, kedves batyaóm
Mit mondott a Török bíró:
Haójjak vele az éccaka,
Kiszabadul bâtyaóm újra –
13.
Ne haójj vele a bitanggal,
Akasztófaóra valóvâ,
Néked szüzességed vëszi,
Nékem fejemet lëvëszi. –
14. = 8.
15.
– Uram, uram, Török Antal,
Véled haólok az éccaka,
Véled haólok az éccaka,
(ha) Kiszabadul bâtyaóm vissza! – [14]
16.
Alig, hagy maór lefeküdék.
Kint a gangba békócsörgés,
– Ne félj Anna, Fehér Anna,
Lovak mennek itatóra,
* Lovak mennek itatóra,
* Zabla csörög a szaójukba
17. = 11.
18.
Laószló, Laószló, kedves bâtyaóm
Élöl-é még, vagy meghaltaól? –
Felelik a többi rabok:
— Elkisérték a zsandaórok
* Sík mezőbe, zöld erdőbe.
* Akasztófa tetejébe. –
19.
De nem szoktam aótkozaósom:
Mozsdó vized vérré vaójjon.
Törülköződ laóngot haónyjon.
Hogy égesse meg az arcod
20.
Harminchaórom gyógypatika
Ürüljön ki a szaómodra,
Harminchaórom derék-szalma
Rohadjon el az aógyadba!
* A dallam 2. felére.
A székely 12 soros ősi parlando dallamok méltó párja a 17. sz. dallam, amely ritmusban eltér ugyan az ős-sémától s inkább változatlan tempo giusto eredetű ritmusra vall, mégis föltétlenül az ősi stílusba (A oszt.) sorozható sorvégző záróhangjai, ötfokusága és ősi szövege alapján.

[Kotta 16]

László, Varga József 48 é.
Ősi dallamra gyakran alkalmaz a nép újabb szöveget, különösen, ha falubeli fontos eseményeket énekel meg. Ezt látjuk a kórógyi papnak múlt századbeli kirablásával kapcsolatban, amelyet Egyed János és Miloš Savić követtek el.
A két közölt dallam egyúttal példája lehet a népdal kikristá[15]lyosodási fokozatainak. Az első a 17. sz. primitívebb. kialakulatlan főleg ritmusban s csak utolsó versszaka költői emelkedettségű; míg a 18. sz. már kiforrott művészi értékű dallam, amely szerkezeténél fogva is becses példánya az ősi stílusnak. (Hasonló A osztályú, 9 soros dallam összesen 4 volt ismeretes Bartók műve szerint.) Sajnos, szövege csak töredék, de remélem kiegészíthető lesz következő gyűjtésem alkalmával. A mondatok elején érdekes a nem kötőszóként használatos s szereplése, ami a székely nyelvjárásra jellemző. Ez is bizonyítja, hogy Szt. László székelyeket telepített e falvakba (a már említett selypítő kiejtés érve mellett.)

[Kotta 17a]

Kórógy, id. Losa István 58 é.
2.
Egyed János volt az a vezér.
Ki a paphoz ment be legelőbb,
De őtet a nép nem ismerte,
Mert ő mingyaórt a népeket kötözte
3.
Megkötötte Bagót Ganyóval,
Saórit meg mëgkötte Zsófival,
Lacit meg mëgkötte Zsuzsaóval,
Apót meg mëgkötte nanóval.

[Kotta 17b]

[16]

[Kotta 18]

Haraszti, Balázs Ferenc 32 é.
2.
Szávity Milos volt az a vezér,
Ki Kórógyba bement legelébb
A kórógyi papnak pénzëért
És ő magânak életijért
3.
Megkötözték apót nanóval,
a szolgálót a kapelânal
– – – – – – –
– – – – – – –
4.
Visznek engem arra kifelé,
A kórógyi faluvég felé
S meg këll a kocsisnak âlani,
S mâsik oldalâra fordulni
5.
S kutágasra szâlott a veréb,
Rózsâm azt a kancsót ad erébb
S igyâl rózsám, igyâl belőle,
S tudom hogy nem halol meg tőle.
És most hadd következzék három remek dallam, amelyek a régi stílus ritkaságszámba menő 10 szótagos csoportjához (A. oszt. V. mindössze 11 db. ismeretes Bartók sz.) szolgálhat értékes adatokat. A 20. sz. 1. és 3. dallamsorában alsó-kvint válasz nyomait fedezhetjük fel.

[Kotta 19]

Haraszti, Illés Péter Ábel 81 é. [17]
2.
Esik eső, nagy sár van úcán,
Ez a kislány mosogat a Vúkán (patak)
Sírva mongya jaz édësanyjának:
– Elvíték a rózsâm katonânak! –
3.
Őszel szokót a daru elmënni,
De tavaszal viszâ szokót jőni.
Most kezdtem én egy szölkét szeretni,
Jaj, de sokat kell érte szenvedni!
4.
Ha még ecőr Aradra mehetnék.
Arany gyűrőt, aran lâncot vennék,
Arany gyűrőt, aran lâncot kettőt,
Most talâltam ëgy igaz szeretőt.

[Kotta 20]

Kórógy, Izsák József 49 é.
2.
Nem az aóm az igazi szerető,
Aki kettőt, haórmat, négyet szeret,
Hanem az az igazi szerető.
Ki halaólos-hótig ëgyet szeret.
3.
Szomorúan nézek a zsebëmbe,
Sem tallér, sem bankó nincsen benne.
Elköltöttem a szép szűzecskékre,
A kórógyi barna mënyecskékre.
4.
A vizen is azt mongya jaz kâró,
Nem lehetek én mindeniknek jó.
Kormaónyozzunk haót maór utójaóra,
Úgy érjünk el rózsaóm tanyaójaóra.

[Kotta 21]

[18]

[Kotta 21 folytatása]

Haraszti, Mosonyi Mihály 59 é.
2.
Hâny esztendős lehettél, lehettél,
Mikor engem szerettél, szerettél?
– Tizenhârom, meg egy fél, meg egy fél,
Kérettelek, nem jöttél, nem jöttél. –
3.
Angyom-asszony tanított, tanított,
Karja közé szorított, szorított,
Úgy megríkatott, úgy megríkatott,
Mint a pukas (b) malacot, malacot.
a) cikó = kemence zuga, kuckó
b) pukas = silány, elmaradott
Az újabb erdélyi stílus dallamaira emlékeztet a kivetkező

[Kotta 22]

Haraszti, id. Pozsár István 79 é.
[19]
2.
Én nem tuttam, hogy oly keserű a méz.
Hogy te, rózsâm ilyen âlnok szóval élsz.
Almok szóval csaltad meg a szivemët.
Verjen mëg a hârom Isten tégedet.
A dunántúli zenedialektusra jellemző a terc és szeptima emelés, ami különösen Harasztiban dur hangsorúvá alakítja az eredetileg ötfokú dallamokat. De az eredeti ötfokúság annyira kézenfekvő, hogy az említett dallamokat az ősi stílusban sorozhatjuk (A oszt.) A közölt 23. sz. dallamnál emelett az 1–2. és 3–4. sorok közti alsó kvint válasznyoma is föllelhető, ami ősi eredetre vall.

[Kotta 23]

Haraszti, Mosonyi Mihály 59 é.
2.
Hej kikerics, kikerics,
Nekem rózsám në keríts!
Kerítek én magamnak,
Te is keríts magadnak!
3.
Hej búbânat, búbânat,
Nem török én több nâdat!
Ha török is: egy szâlat,
A rózsámnak dudânak
A régi stílus ereje sokszor átformálja a maga képére az újabb stílus dallamait is.
Közölt példánk bizonyítja, hogy egy újabb dallam („Gyenge Sándor” ismert nótája, amely eredeti alakjában is él a faluban) hogyan változik át frig-pentaton hangsorú ősi stílusú (A oszt.) dallammá (az eredeti dallam plagalizálása révén). A szöveg első szaka még nagyon népszínmű hangulatú, a többi azonban ősi eredetre vall. [20]

[Kotta 24]

László, id. Gyökemati Sándor, 80 é.
2.
Hidegen fúj az őszi szél a taójon,
Në baóncsd, në baóncsd bús szívemet, hadd faójjon,
U'ssem sokaó faój a szívem utaónad,
Előbb-utóbb megrepeszti a baónat.
3.
Sötét fölhő bëborítaó az eget.
Még akkor is beszélgettem të veled.
Tudod-e, hogy mit fogadtól a nyáron?
Enyém lëszël, még élël a vilaógon!
4.
Édës anyaód mëgtiltotta të neked,
Hogy én soha nem lëhetëk a tied.
Hadd tiltsa, hadd haragudjon, nem baónom,
Enyém lëszël míg élëk a vilaógon.
5.
Hogyha pedig mëgtiltsa az esküvőt.
Esküvőnk lesz majd a gyaószos temető.
Akkor többszőr kijöhet oda sírva,
De maór akkor ëgyütt leszünk a sírba.
6.
Nem tëhetëk én róla, hogy szeretlek,
Hogy én tégëd soha el nem felejtlek,
Ha raóm borul a fekete sírhalom,
Akkor majd nëm gondolok raód, galambom!
A Bácskában, Baranyában újabb dallammal énekelt közismert szövegek szinte kivétel nélkül ősi stílusú dallammal élnek a szlavóniai sziget-magyarságnál.
Ilyen példa:

[Kotta 25] [21]

[Kotta 25 folytatása]

Haraszti, Illés Péter Ábel 81 é.
2.
Egy iszik a Csörepësben,
A mâsik meg a Ményösben,
Az harmadik a Morgóban,
Ő falkâja csavargóba.
3.
Hallod-e te Juhász Pista.
Të vagy a szâmadó gazda!
Elveszet jaz buga bârân,
Ki fizeti meg az ârât? –
4.
Jó estét, jó bujtâramnak!
Van-e kârom a falkába? –
– Nincsen kârod, de nem is lësz,
Míg a falkád kezünkön lësz! –
5.
Szent-György napra vagy tavaszra
Tavaszra vagy Szent-György napra
Mëgnyirjök az anya-birkât.
Majd kifizessük az árât! –
A régi stílushoz kell számítanunk azokat a kolomejka-ritmusú dallamokat,8 amelyek ősi kvintelő-szerkezetet és pentatonikát tüntetnek fel. Ezek többnyire vaskos szövegű táncdallamok, melyeket a jókedv magas fokán szoktak énekelni, („Disznótorba énekölte az apikaóm, mikó kislaóny vótam” jegyezte meg a 26. sz. d. előadója.)
Harasztin több változatát jegyeztem le a közismert „Karádi kanásznótának”.

[Kotta 26]

László, özv. Gyöke Illésné szül. Kántor Mária, 58 é. [22]

[Kotta 27]

Kórógy, Izsák József 49 é.
2.
Dirmeg-dörmög a banya, mint az bolond bâba,
Valahol egy ördög van, bújjon a banyaóba.
Sârikerék csillag ragyog, angyalom asszonyom,
Jobb a karod fëjjeb ájjon, mint a fejed faójjon!
3.
Anyaómasszony a kerbe disznók utaón sétaól,
Baótyaómuram az faluban kenyeret kolëbál,
Isten-adta kënyere, ebatta hajmaója,
Kutyalaóncos-terömtötte, üres tarisznyaója!
(7 éves korában tanulta az „apócsaótul”, aki ezt a nótát gyerekkorában tanulta; tehát 1850 körül.)
Bár nem tartozik szorosan cikkem tervezett anyagához, mégis szólok az egyházi éneklésről. A falvak református népe a zsoltárokat is a maga szája íze szerint adja elő (pl. Kórógyon frig-hangsorú dallamokká alakítja őket.) Vannak azonban zsoltárszövegre énekelt népi dallamaik is, melyeket istentiszteleten kívül is énekelnek. Különösen halotti énekeik érdekesek (1. 28. sz.) de közlök egy régi dallamot (165. dicséret „utóvörs”), amellyel a vendéglátó gazda bocsátja el vendégeit. 29 sz. [23]

[Kotta 28]

Kórógy, Dezső (Pikó) Pálné sz. Laboda Mári 72 é.

[Kotta 29]

Kórógy, Bózsó István. 77 é.
Most pedig lássunk néhány szerkezetben idegen hatásra valló, de magyar földön termett ősi dallamot bizonyítékul arra, hogy a magyar népen végigzúdult idegen hatások hullámai ellenére is mennyire mindent magához idomított népkultúránk ereje.
A 30. sz. sorvégző hangjai miatt nem sorozható ugyan az ősi stílushoz, de kvintelő szerkezete miatt igen közel áll hozzá [24]

[Kotta 30]

Kórógy, id. Losa István. 58 é.
2
Túl a Dunaón egy nyírfâba
Talaóltam egy szép lëaónyra.
Hol a rubin, hol a gyémaónt?
A két karja liliomszaól
3.
Melle van bécsi retekből,
Szemöldöke mind selëmből,
Aszú szőlőből a nyaka,
Naód mézből mëg az ajaka.
A következő példa már közel áll az új stílus szerkesztésmódjához: Az 1–2. sor azonos; a 4. sor hasonló hozzájuk.

[Kotta 31]

Kórógy, id. Ambrus Pál, 61 é.
2.
Ha még egyszer legény lënnék.
Jaj. de szépen felöltöznék,
Elmennék a bâlba, babaóm lakodalmaóra.
Sej, ott maradnék éccakaóra
3.
Sír a mezei pacsírta.
Mind a két szemét kisírta.
Sírok én magam is, sír az én galambom is,
Sej, lehajlott értem az aóg is. [25]
A fönti megjegyzés vonatkozik a 32. sz. dallamra is. amely pattogó „alkalmazkodó tempo giusto” ritmusával és 1–2. valamint 4. sorának hasonlóságával közel áll az új magyar dallamstílus zárt architektonikájához.

[Kotta 32]

László, Gajnok István, 60 é.
2. (Kórógyi szövegváltozat)
Piros kukoricaszaól
Kapaólatlan maradtaól!
Kökénszemű barna kislaóny,
Csókolatlan, öleletlen, csókolatlan maradtaól
3.
Hej, gimbelem, gombolom
Piros baórsony fuszlikom (mellény)
Harminchaórom gomb van rajta,
Régi rózsaóm neve rajta selömmel van kivarrva.
Viszont sokszor a zárt szerkezetű, újstílusú dallamokat is megfogja a régi stílus átalakító ereje. A 33. sz. dallam első két sora emlékeztet a régi stílus „beszélő” dallamainak gyorsabb kezdéséhez és fokozatos lelassudásához, mert csak 3. sora veszi át az egyenletes, feszes tánctempót, viszont 4. sora emiatt nem ismétli meg pontosan az 1. sort. Frig hangsora is a régi stílus öröksége, mert az új stílusban mindössze két frig dallam ismeretes!
Előadója – 80 éves – gyerekkorában tanulta az apjától (!), ami azt jelenti, hogy e dallam még a múlt század elején keletkezett!

[Kotta 33]

[26]

[Kotta 33 folytatása]

László, id. Gyökemati Sándor, 80 é.
2. Akaór mëre jaórok-kelek, s nékëm az írigyöm,
De én avval nem törődök, én csak mind kinevetöm,
Van egy kedves galambom, e vilaógért nem adom,
Akaór éjjel, akaór nappal: magam véle mulatom!
A 34. példa már határozottan új stílusú és mégis hány szál köti az ősi stílushoz! Ékesítések, pentaton fordulatok, az utolsó sor szabad (szinte parallel szerkezetű) ismétlése; az aeol hangsor kihangsúlyozása és szinte menekülésszerű elkerülése a nem pentaton hangsorba tartozó hangoknak! (a 3. sor utolsó ütemében.)

[Kotta 34]

László, Pöte János, 74 é.
2.
Ha mëguntál kis angyalom szeretnyi
Szabad neked maósikat is keresnyi.
Adjon Isten szëbbet, jobbat naóladoaól,
Neköm pedig csak olyat, mint të volnál
3.
Jaj de nehéz ëgy vaónkoson fekünni,
Ki a pârjaót igazaón nem szereti!
Tudom én azt, próbaáltam is, próbaólom.
De én aztat kutyaónak sem kivaónom. [27]
Ez utolsó példák szemléleténél szinte ott érezzük magunkat annak az új stílusnak a bölcsőjénél, amely remeknél-remekebb dallamokkal van képviselve a szlavóniai sziget-magyarság zenéjében, szerves folytatását adva az ősi zenei hagyományoknak. És érezzük a természet örök törvényét: a régit fel kell hogy váltsa az új, amely azonban folytatása annak, hogy új életformát s így új népművészetet is teremtsen magának.
Ez az új népművészet az említett új népzene-stílus, amelynek szlovéniai dallamait ismertetni és a végső következtetéseket levonni nem e cikk feladata, hanem az e terület zenei anyagát részletesen feldolgozó zenei monográfiáé.
Jegyzetek
1 Bartók Béla: A magyar népdal (1924) c. korszakalkotó művében fektette le a magyar népzene rendszerét. Eszerint a magyar népzene három stílusra osztható. A régi stílus (A osztály) dallamainak jellemző tulajdonságai 1.) négysoros, egyenlő szótagszámúak (izometrikusak), e sorok szótagszáma 12, 8, 6, 7, 11, 10 és 9.
2) ritmusuk: a) legősibb fokon parlando – rubato (beszélő, szabad előadásul) vagy b) változatlan (a szöveg szótagjaitól nem függő) tempo guisto (tánc-tempó) vagy c) újabb keletű alkalmazkodó tempo guisto (az alkalmazkodás azt jelenti, hogy a dallam ritmusa alkalmazkodik a szöveg ritmusához)
3) valamennyiökre jellemző a pentaton (ötfokú) hangsor (amelyből a félhangok hiányzanak, tehát g-től kezdve ezekből a hangokból áll: g (a hiányzik), b, c, d (e hiányzik), f) ha vannak is átmenő hangok a dallamban, amelyek nem tartoznak az ötfokú hangsorhoz, az ötfokúság biz. dallamfordulatokban mégis jellemző marad
4) a dallamsor záróhangjai nem lehetnek nem pentaton skálájú hangok
5) biz. paralell szerkezet, (A, B, C, D) ami azt jelenti, hogy az egyes dallamsorok hangtartalma lehetőleg más-más; előfordulhat azonban az, hogy egy dallamsor megismétlődik, zárt, architektonikus szerkezetet nem adhat. (A, B, B, C) [28]
6) Újabb kutatások eredményeként Kodály Zoltán a „Magyar népzene (1937) művében megállapítja, hogy a legősibb szerkezet a magyarság ősrokonainál (cseremiszeknél stb.) ma is meglevő szerkesztésmód (l. u. o. 15–28 old.), amelynél a dallam első felét a második fele az alsó kvinten kezdve megismétli.
7) Hajlani a cifrázások, ékesítések iránt (ami különösen a szlavóniai m. népzenére jellemző).
Az új magyar stílus dallamaira (B oszt.) jellemző a következő négy zárt architektónikus szerkezet: AA5BA, AA5Á5A, ÁBBÁ, ÁBBÁ (amelyben A az egyik, B a másik, eltérő dallamsort jelenti: A5 pedág A sornak egy kvinttel följebb való megismétlését. Jellemző továbbá az alkalmazkodó termpo guisto és az izometrikus szerkezet. A régi stílus öröksége a pentaton dallamfordulatok.
A régi és új stílusba nem sorolható dallamok a vegyes (C) osztályt alkotják, amely már idegen hatásokat mutat, de nagyrészt mégis magyar eredetűeknek mondhatjuk a hozzájuk tartozó dallamokat.
2 1940 július-augusztusi gyűjtésem eredménye 155 dallam, variánsokkal együtt 200-on felül.
3 L. Bartók: A magyar népdal (1924) XII old.
4 A dallamok lejegyzésénél a következő elvek az irányadók: a dallam tempója, metro nom jelzéssel; a záróhang g, a ritmusbeli eltérések és díszítések kis kótával vannak jelölve; a dallam, után meg van az eredeti záróhang adva; valamint telőhelye és előadója neve és kora. A gyűjtés időpontja 1940; ezt nem írtam föl külön. A többi versszakok jórészét közlöm: kivéve a vaskos szövegüeket (bár néhány helyen kénytelen voltam enyhébb kifejezéseket alkalmazni).
A szöveg kiejtésénél jelöltem a fonetikai eltéréseket az irodalmi nyelvtől (aó, â, ê, ë, oú, öű, stb. valamint a kettős mássalhangzók helyetti – kül. Haraszti kiejtését jellemző egyszerű mássalhangzók.)
5 Kodály Zoltán: A magyar népzene (1937) 15–28 old.
6 Népkultúránk lelkes munkásai: Lady I. lászlói, Sípos M. kórógyi, Thomka V. haraszti ref. lelkészek és Záké A. kórógyi tanító felkarolták azt az eszmét, hogy a régi népkincseket nem szabad elveszni hagyni és hogy községük fiatalságát ráveszik az ősi népszokások, táncok, dalok, népművészet, népviselet ápolására.
7 A teljes hétfokú skálák a dur és moll hangsoron kívül a következők (régiség szerint) a magyar népzenében: a) frig (g – as – b – c – a – es – f hangokból áll) b) dór (g – a – b – c – d – e – f) c) eaol (g – a – b – c – d – es – f) d) mixolyd (g – a – h – c – d – e – f)
8 A kolomejka-stílushoz olyan ukrán eredetű táncdallamokat soroznak, amelyek 4, 14 szótagú, egyenletes nyolcadmozgású, a sor első ütemében két negyeddel befejeződő ritmust mutatnak. [29]