Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. május 15) 5. szám

Dudás Kálmán: Ének a sárban

Március havában,
ha erre jársz, láthatsz
három mezítlábast
a dűlő sarában:
hírnökét a tájnak!
Közelebbről láthadd,
hogy a sarat gyúrják,
dagasztják, s mert fáznak,
szapora mozgással
foltozzák a gúnyát,
s álmuk sonkát nyársal:
az éhség vad ráspoly,
még vadabb a nyáltól –
hát a sárra köpnek,
mert pogácsát s puskát
szakajtanak sárból,
sodorják meg vájják,
s míg a sok ujj táncol,
a hideg sár lassan
felölti formáját –
aztán odavágják:
a pogácsa csattan
a puska meg durran!
s a bőrükig szél les,
mert lyukas a bársony.
– Csináld, de ne sárból –
szól nekik egy béres.
Mohog még magában,
költi, ami tölti
lelkét bánatában,
s a lovak közé ver.
S a három öklömnyi
alig győzi füllel,
annál jobban ésszel!
S ahogy szájuk biggyen,
benn van abban minden:
a leckéből vállal
ki-ki milyen éhes,
nem adják majd ingyen…
Gúnyájukba szél les,
bélése is éhez,
szekerén a béres
megy a kopasz fákkal.
Vakvarjúcska, vércse,
aki érti, értse! [213]