Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. május 15) 5. szám

Mérei Sándor: Tavasz

Lobogj, lobogj, nap, lángolj, mint a fáklya,
szórd fényedet pazarlón, mert korán
sötétedik, kihuny a tűz, a máglya,
s csönd ül a föld kihűlt hideg porán.
Emeld fel esett életem, ó, kérlek,
ragyogjon, mint e fényes délelőtt,
s ha lángoló szavakkal el nem érlek,
kitárom ablakom a fény előtt.
Jöjj, napkirálynőm, nézd esendő szolgád,
ki porba hullt, ó, szánd meg életét,
vondd, fénykörödbe minden földi dolgát,
magányát, csöndjét, vágyát, énekét,
hadd fényesedjen, mint e roppant, kongó,
nagy űr az ég s a csillagunk között,
mielőtt este lesz, s vadul sikongó
szelek lobognak háztetőnk fölött.
Ó, süss le rám, s míg hulló, égi fényed
nyomán elszáll gond, bánat és panasz,
köszöntelek: üdvöz légy áldott élet
megújuló csodája – szép tavasz.