Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. május 15) 5. szám

Várkonyi Nagy Béla: Éjféli hold

Néma csőszként fut az ég
Kék ívén a hold,
Vak szemével a setét
Földre kihajolt.
Vak szemével a sötét
Éjre kivigyáz;
Alvó erdők üstökét
Simogatja gyász.
Alvó erdők mélyiben
Tán a csend lakik,
Végy magadhoz, ó, hívem,
Hold, aranyladik.
Omló arany, simogass,
Lélek, illatozz,
Éledj, éledj, ó, vigasz!
Hárfa dalba fogj!
Harmatozzatok, mezők!
Némák, szóljatok;
Gyógyuljatok, vérezők,
Lássatok, vakok!
Él a lélek, és csend
Kékazúr ívén
A kihajló végtelent
Koszorúzza fény.
Él a lélek, napja múlt
Rózsa illatoz;
Csönd setétje földre hullt,
Álmokat bogoz.
Béke ring az éj ölén,
És a táj fölött
Istenálmok tenyerén
A szívem kiköt. [205]