Folyóiratok

Kalangya, VIII. évfolyam (1939. november-december) 11-12. szám

Arató Endre: Isten tilinkója

Huszár Sándor „halhatatlan verseinek” új sorozata jelent meg Somborban. Bosnyák József nyomdájában.
Tíz éve immár, hogy „Most én vagyok soron”, „Halhatatlan versek” címmel a kloáka-költészetnek szörnyű, magyar nyelven még soha nem halott, becstelenségek, pimasz istenkáromlások és nemi eltévelyedések tört sorokba szedett, szemenszedett kötete megjelent. Nem a mi feladatunk ügyészért kiáltani. Nem a mi feladatunk a pszichopatológia körébe vágó kérdések tárgyalása sem. [596]
A vajdasági végeknek Huszár Sándor nevű igrice ott van minden borozó összejövetelen, s sziporkázó rímekkel fizet a lehörpintett fröccsökért. Nagyobb dáridókért egy-egy „vers” ajánlása is kijár. Az ivópajtások csak nézik ezt a korszerűtlen íródeákot, ezt a furcsa szerzeményt, s a szavak handabandáján túl talán látják is a szellem egy-egy felszikrázó porszemét, mely gyémántot játszik az alkoholos gőzben.
Huszár Sándor csodálkoznék a legjobban azon, ha komolyan vennék őt vagy a „verseit”.
Őszentsége XII. Pius pápának ajánlott Mi hozzuk az áldást c. verse vezeti be a kötetet. Bizonyos önmérséklés állapítható meg Sándorunkról, aki előző köteteiben Isten úrnál kisebb kapacitással nem adta össze magát. L. „Kedves Isten őfelsége, mivel Isten volnék én is: izenem” stb.
A lélekbúvár állapítsa meg az okokat, melyek ilyen törésekhez vitték ezt a nem tehetségtelen embert.
Mindig fájt, amikor a bohóc grimaszait láttam, s még jobban talán, hogy embertársai körülvették ezt a szerencsétlen kiszolgáltatott lelket, s még biztatták is, mulatozásukért, tapsoltak is, s újráztatták a szörnyű bolondot.
Az Ady-szikra különös lomtárú lélekbe hullott, s most füstölve ég, s kering a léghuzamban a keserves leltár: Sándorunk lelki tartalma.
A dolgok más konstellációja mellett rádöbbenhetett volna H. S. a dolgok univerzális értékére, a gáttalan szóáradatot a bíráló elme formába zárhatta volna: talán versekbe is. Talán költő is lehetett volna Huszár Sándor, a vajdasági végek kallódó íródeákja. Az Isten tilinkójához így semmi köze sincs az irodalom bírálójának.