Adattár-kereső

az adattár-kereső a megadott kulcsszóra keres az adattárban:
települések, intézmények, kronológiák, bibliográfiák, könyvek,
dokumentumok, folyóiratok, drámatár, képzőművészeti tár

Folyóiratok

Vissza

Kalangya, VIII. évfolyam (1939. november-december) 11-12. szám

Arató Endre: Czakó Tibor: Fekete kenyéren
Fekete kenyéren címmel most jelentek meg Czakó Tibor versei Novi Sadon az Uránia nyomda és könyvkiadó vállalat előállításában. Az első oldalon megtaláljuk a szerző rokonszenves arcának mását. S utána ismert és ismeretlen írásainak, szépprózájának, valamint műfordításainak sorát. Czakó Tibort Imádkozik a fattyú című bemutatkozó kötete óta figyelemmel kísérjük. Önkéntelenül is felvetődik a gondolat, hogy az elmúlt esztendők hoztak-e fejlődést és tisztulást? Kétségtelen, hogy Czakó Tibor felszabadult az előző kötet pubertásos és sokszor kellemetlen hangjától, de az új gyűjtemény mégsem az, amit Czakótól vártunk. A kötetben alig találunk néhány költeményt, mely mértékünket megközelíthetné, s igényeinket kielégítené. Czakó Tiborra is érvényes az, ami költeményíró fiataljainkra, hogy: nincsen egyetlen kész verse sem. Még a legsikerültebbekben is akadnak szavak és sorok, melyek nem véglegesek. Az épület nem kész, az építkezés tökéletlen. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a vers szóművészet, s hogy mint minden alkotás: zárt, megbonthatatlan egység az építészet komor törvényei szerint. Emellett hiányzik a költeményekből az új, az egyéni hang, mely minden más költő műveitől megkülönböztetné, s mely nélkül a versíró nem igazi költő. Mindezt szólamok, szódíszletek, patetikus lejtésű mondatok nem változtathatják meg.
Az új kötet – sajnos – azt mutatja, hogy az alkotás szempontjából még figyelembe vehető esztendők aligha hozhatnak változást. Czakó Tibor mintha megállott volna, kimozdulásra képtelenül a pongyolaságból, mely a költő halála. Bár tudnia kellene, hogy az alkotó nemcsak létrehozója a műnek, hanem első kritikusa is. Ahol a kritikus gyatra, az alkotás sem lehet más. Ez egyformán érvényes úgy Czakó Tiborra, mint fiatalabb költői nemzedékünkre, mely, ha az olvasástól nem is, de a tanulástól és bírálattól – némi kivétellel – még ma is irtózik. Ezért nem közelítheti meg soha az erdélyi fiatalabb nemzedék színvonalát.