A termékeny írónak valóságos könyvtárt kitevő munkásságának legértékesebbjei azok a népmesék és anekdoták, amelyeket a Crna Gora-i hegyek és városkák között, szinte példátlan hangyaszorgalommal gyűjtött össze. Ilyen nagyméretű tevékenységgel ritkán találkozhatunk. Mese és anekdotagyűjteményének antológiaszerű, és huszonegyedik kötetében lapozunk most. Ha tudomásunk is volt róla, mégis meglepő, milyen egyéni, fordulatos és milyen mélyre gyökerezők ezeknek a népmeséknek alaptörekvései, vágyálmai, s milyen okosak, furfangosak, sokszor nyelvet öltögetően nyersek az anekdoták is, amelyekben a népi demokráciának a Crna Gora-iakra annyira jellemző egészséges alaptendenciáival találkozunk. Ezt a hatalmas népi anyagot összehozni nem volt könnyű munka, és ha a tudományosan megalapozott, rendszerbe fogott társadalomrajzi, néptudományi gyűjtésnek ma már közismert mintáival Mićun M. Pavićević keveset is törődik, ezekben a művészieskedő, utánérzés nélkül elmondott és belemagyarázkodásoktól tartózkodó mesék, anekdoták egyszerűségükben mégis olyanok, mint azok az égbe érő, komor, szürke, karszti hegyek, amelyeknek lakói sokhelyütt ma is az ősi egycsalád rendszerben élnek, és a nagy Njegoš visszajáró költői lelkének, a Gorski Venac népdalforrásokból áradó, üde szép gondolatainak hatása alatt annyira hajlamosak a népi bölcseletre s a mindenkin túltenni akaró körmönfontságra. Néhány mesében, így például a fejedelemnek pálinkát fizető katonák okoskodásában, vagy a bambának ismert legénynek magát zászlótartónak való kinevezésében sok rokon vonás van a derék székelyek tréfálkodó, komolykodó góbéságával. Mint a Crna Gora-iak, ők is egymás közt hegyek katlanaiban élnek. Régi népi formáik és szokásaik egyre jobban összeütköznek a mai bizonytalan és iránytalan életszokásokkal. Ebből a keverődésből keletkeznek azok a jellemző anekdoták, amelyeknek alapja a Crna Gora-iaknál is éppen az a derűt fakasztó népi elem, mint a székelyeknél, akiktől az erdélyi magyar irodalom annyit kapott. S Mićun M. Pavićević kedves, kezdetleges mese- és anekdotagyűjteményének jelentőségét, túl szórakoztató értékén éppen abban látjuk, hogy egyszer az irodalom is felfedezi és kihasználja. Olyan művészi, népi irodalmat csinálhat belőle, amely más népeknél már a „Heimatliteratur” jelentőségéig ért. [594]
|
Fejlesztette: GAS Softwares