Folyóiratok

Kalangya, VIII. évfolyam (1939. november-december) 11-12. szám

Kázmér Ernő: Lin Jutang: A bölcs mosoly

A kínai szellemiség már az ősi, történet előtti időben is életteljes volt. Az örök isteninek az anyagi világgal való felfoghatatlan egyesüléséből fakadt, de a nyugati szellemvilágnak mindenhová elérő hatásában hanyatlott és degenerálódott. Míg az európai szellemiségnek az újkor a fénykora, addig a kínai gondolkodásra a kezdet a döntő, az örök érvényű. A kínai gondolkodás abban a mitikus korszakban kezdődött, amikor életnek és eszmének még közös forrása volt. Az írott szó világa még nem különült el a valóságtól. Kína szent könyvei az emberi életet az érzésvilágnak és a természeti világnak szinte öntudatlan közösségéből nézik. A konfuciánus gondolat, amely követőit nem a túlvilági üdvösség elnyerésére, hanem az ezen a világon való boldogulásra készítette elő, olyan népi individualizmust teremtett, amelyen belül a közösség minden valósága az egyén lelki képében tükröződött. A konfuciánus gondolat a szellemi szabadság útjának fáklyája. A Krisztus előtti VI–IV. században élt nagy gondolkodók, így például Ming Csia a szofista, Jing Jang Csia a természetfilozófus vagy Lao Tse, az emberi élet objektív tartalmának hirdetője, minden illúziónak, képzelődésnek megvetője, sajátságos keleti képekkel, mítoszokkal, anekdotákkal átszőtt, költői lendületű bölcseleti iskolát teremtettek, amely minden szintetikus szellemiségével az igaz valóság feltárására, s egy valóságos új néphit megteremtésére törekedett.
A Londonban élő Lin Jutang, aki a tradicionális kínai gondolkodást megtámadó mai európai ismereteknek tökéletességével csudálatos hangszerelésű, s a költőiesen gondolkodni akarónak valóban keleti motívumokat muzsikáló bölcseleti elképzeléseivel minden európaira nagy hatást gyakorol, már nem a kínai filozófus. Legjelentősebb művében a Mi kínaiakban megpróbálta ugyan olvasóit Kína örökké misztikus világába vezetni, és annak kinyilatkoztatott világnézeti és bölcseleti szellemének értelmi és érzelmi ritmusait az európai lélekhez közelebb vinni, de az emelkedett szellemű modern kínainak ez a könyv valóban nem nyújtott többet, mint egy magasabb rendű kultúr Baedecker, amely célszerű és szükséges is ahhoz, hogy a nyugtalan Nyugat és a tespedő Kelet szellemisége megértőn ismerje meg egymást. Legújabb műve is: A bölcs mosoly eredeti angol címe [589] The importance of living – ennek a megismerésnek jegyében íródott. Ő maga ugyan kétségbe vonja, de feltett kérdésére, vajon filozófiája érvényes-e a nyugati ember számára, csak igennel válaszolhatunk. Mert tulajdonképpen nem is filozófia. Egy nyugati ismeretekbe, nyugati életszemléletbe ojtott kínainak érdekes életfelfogása az, amit ebben a könyvében nyújt, s mindez annál érdekesebb, mert az ősi Kelet és a modern Nyugat szellemének összetalálkozása. A kínai filozófia a költészetből fakad, a nyugati: a szigorú és rendszeres tudományosságból. Lin Jutang érzékenysége, „az élet gyönyörűségei, fájdalmai és színváltozásai iránti” finom gyöngédsége az ősi kínai filozófia érzelmi képeivel próbálja életigenlő, társadalmi és világfelfogását nyugati rendszerbe tömöríteni, s a derűset, a szépet, a kellemeset, a lelki és a fizikai élet egyetlen nemes kitevőjévé sugározni. Ebben a törekvésében azonban sem a kínai, sem pedig az európai bölcseletben nem úttörő, így hivatkozik például Tsuang Cere, (Kr. e. IV. század) a nagy Lao-Tse legjelentősebb követőjére is, aki valóban egyetért vele, hogy az ember éljen bölcsen és bátran boldog életet. Nem hivatkozik azonban Lord Aveburyre (Kultúrpolitikai és tudományos munkáit Sir John Lubbock néven írta), és nem említi a „The pleauseres of life” („Az élet örömei”) című munkáját, amely Tsuang Ce ősi bölcseletét a mába plántálva, szorgalmasan tárja fel azokat a forrásokat, amelyek létünket szebbé, vidámabbá üdítik. Lin Jutang az ősi kínai filozófusok nyomán az élet élvezeteibe tulajdonképpen mindazt belefoglalja, amire Lord Aveburynek több mint ötven évvel ezelőtt megjelent, máig is korszakos optimista életbölcseleti munkája rámutatott. A London utcáit rovó, és a londoni clubja kényelmes fotöljeiben pihenő kínai gondolkodó Kelet és Nyugat otthona, családi ideálja, ruházkodása, ízlése, művészete, Istenhez való viszonya között mély értelemre valló kapcsolatokat és különbözőségeket talál. Mindez azonban nem filozófia, hanem hogy Lin Jutangot hűen idézzük, valóban kellemes tanítás „hogyan kell az életet könnyebben és vidámabban felfogni. A világ csak akkor válhatik békés és értelmes lakóhellyé, ha az emberek teleszívták magukat ennek a szellemnek könnyű vidámságával”. Ezt a felfogást a könyv következetesen és rendíthetetlenül szolgálja, és a kínai gondolat legállandóbb, legjellemzőbb és legkitartóbb refrénjének tudja. Lord Avebury említett műve is erre a jóleső életoptimizmusra és az angol ladynek és gentlemannek derűs, kiegyensúlyozott és bölcs világszemléletére mutatott. A modern kínai gondolkodó és az angol politika konzervatív oldalán kitartó angol lord között tehát nincs különbség. Semmi sem választja el őket Amerika sokat emlegetett jelszavától, hogy „Keep smilling” (Mindig mosolyogjunk!) Lin Jutang bölcsen, szellemesen mosolyog. Ahogy csak egy kínai mosolyoghat New York felhőkarcolói tövében, ahol ezt a könyvet írta azoknak az ősi kínai sugallatoknak hatásában, amelytől a világban csavargók soha sem tudnak eltépődni. Mert a csavargó „bajnoka az emberi méltóságnak és az egyéni szabadságnak.”
A könyvet Benedek Marcell fordította azzal a közvetlenséggel, egyszerűséggel és világossággal, amely a magyar műfordítás legkitűnőbbjének minden munkáját jellemzi. [590]