Folyóiratok

Kalangya, VIII. évfolyam (1939. november-december) 11-12. szám

Reményi József: Kalifornia

Volt szesz, s volt méz, s volt hegyi forrásvíz,
s sok más élvezet a kétség útjain.
Volt jótevő hús, s rossztevő méreg,
és áldott kenyér éhem nyomdokain.
Volt délibábos képzelet a jóról,
és megnyugtató valóság, kalács.
Volt étel, amely nyájas szavú élmény,
és morzsa is, ez majdnem, hogy csalás.
A koplalás vidám romantikája
Párizsban ért, s el nem került Pesten.
Vígnak mondom, mert elrejtőzött a gúny,
s ma álomszerű reggelem s estem.
Kalifornia! Érces hangon zengjed
a természet érdemét, gyönyörét.
Ki fogant téged, ember, nem tudhatja,
hogy szemed, szád befuthatja körét.
Narancs, citrom és fügefák környékén,
diók, mazsolák, barackok táján,
zúgó szélben és forró napsütésben,
szem, merengj el a mindenség báján.
Száj, magasztald az étvágy diadalát,
ideg, érezzed a lég áldását.
Nem hamis itt a tengeri hal súlya,
érezd, lélek, a sors alkotását.
Lantos! Dalolj hírt a virágbőségről,
a rózsák, szegfűk, fuxiák színén,
a tátikák nappali álmán, s alkony
szabadságán, a cél illatrímén
járt kedvtelve szemeddel, s szimatodat
mulattasd ennyi édes szépséggel.
Ne legyen kancsal emléked sem, s nyíltan
állj szóba a jó köszöntésével.
Zsongó méhrajban megragadom kupám,
a jó bőségét zengem boldogan.
Megiszom a lét minden bűvitalát,
élek, élek, nem szontyolodottan.
Ó, szegények, ó, nyomorgók, kopottak,
sátorban tengtek az utak mentén.
Ne nevessetek borzolt keservekkel,
a hála szóval szőtt dicséretén. [581]
Tudom, hogy holnap csontváz leszek én is,
s a temetőben hernyók várnak rám.
Velem bolyganak rettegéseim is,
e rettegést csak elringathatnám!
De ma a megfeszített üdv korában
nagy sor e táj, e zsarnokmentes szép.
Kalifornia! Lombok és gyümölcsök
s virágok hona, paradicsom kép.
Santa Barbara