Folyóiratok

Kalangya, VIII. évfolyam (1939. november-december) 11-12. szám

Berényi János: Sírkő

S ha el is temetnélek
messzeséggel, színlelt haraggal,
vagy másnak adással:
mint gyász ostorával sújtott árva lélek,
bánatommal,
e rongyos, fekete muzsikással,
nem állnék-e mindig a sír előtt?
Hazudnám daccal az erőt,
s talán hárfázva zengeném is,
hogy a szív minden emléket elhajít,
de közben, mint most a hajad drága selymét,
úgy simogatnám sírod virágait. [580]