Folyóiratok

Kalangya, II. évfolyam (1933. szeptember) 9. szám, 577–648. p.

Az amerikai regényirodalom legjelentékenyebb reprezentánsa a Nobel-díjas Sinclair Lewis. Minden regénye éles és szigorú társadalmi kritika. Minden regénye a tények rideg és tárgyilagos bemutatása mellett is művészien tárja elénk az amerikai életet. Látjuk Amerikát, társadalmának különböző metszeteiben, amelyek mindig egységes hátteret adnak a regényhősnek, aki minden tipikussága ellenére is jellegzetesen egyéni, s élesen válik ki a statisztéria tömegéből. Alakjainak – anélkül, hogy túlságosan mélyen analizálná lelki életüket – biztos kezű jellemzője. Ez szisztémájának eredménye. A külső anyag, a ténykörülmények és események halmozása, melyek mind a hősre vonatkoznak, ugyanazt, sőt még erőteljesebb hatást váltanak ki, mint a túlságosan pepecselő filozofálgatás. Sinclair Lewis nem esik soha a végletekbe, leírásai nem fárasztóan részletezőek, nincsenek kárára a cselekmény egyvonalú menetének. Minden és mindenki plasztikusan áll előttük.

Sinclair Lewis Ann Vickersben az amerikai dolgozó nő olyan kiváló alakját mutatja be, aki mellett nem lehet közönyösen elhaladni. A hősnő kisvárosból kinőtt intellektuel, nyugtalan, modern szellem, aki már ifjúságában fájdalmasan szenved a vidék nyomasztó, lelket sorvasztó kicsinyességeitől. Természetéből folyik, hogy kiszakítja magát a hozzá nem illő környezetből. Törhetetlen kitartással dolgozik és tanul, ami meg is hozza a megérdemelt eredményt. Karrierje töretlenül ível felfelé. Népjóléti intézetek hivatalnoka lesz, majd az új rendszerű börtönök (ez szakmája és szívügye) igazgatója, elismert tekintély, a szociológia díszdoktora. Ennek a nagystílű nőnek, aki a munka embere, harc az élete. Harcol a társadalom súlyos hibáival, harcol a nyomor, a szegények elnyomása és a börtönök embertelenül sújtó kinövései és túlkapásai ellen.

Sinclair Lewisnek nincs jó véleménye a nőkről. Ann Vickersben mégis megrajzolja azt a nagy értékű nőt, aki bár a harcos feminizmus szolgálatában áll, minden harcába egész szívét is beleviszi. Éppen ezért kár, hogy az író ezzel a nem mindennapi egyéniséggel végigjáratja az asszonyi szerelem olyan állomásait is, melyek ilyen lélek számára csak lealázóak lehetnek. Miért ily kegyetlen az író? Meggyőződése? Vagy örök törvény ez? Weiningeri értelemben? Bármennyire ember is a nő, mégis elsősorban nemi lény és a tudattalanban lap[646]pangó elfojtott ősi ösztönök utat törnek, s ha nem is sorsdöntően, de még az ilyen nagyvonalú nő széles és napfényes országútját is beárnyékolhatják? Ez mindvégig zavart engem, s az út végén bekövetkezett szerelmi beteljesülés ezért nem hozta meg nálam a lelki kielégülést.

Ann Vickers körül ott hullámzik és lüktet egész Amerika dolgozó és munkanélküli társadalma. Az olvasó megismeri a mai Amerikát érdekeivel és harcaival, legitim és illegitim szerelmeivel, mohó szenvedélyeivel és ezeknek végletekig hajszolt elfajulásaival. Mindez a nyüzsgés újszerű, érdekes, sokszor különösen izgató és az írói magasiskola ragyogó teljesítménye.