Folyóiratok

Kalangya, VIII. évfolyam (1939. november-december) 11-12. szám

Reményi József: Seneca

Seneca, mondd a halál küszöbén
micsoda tűzhelyt áhított elméd?
Tán elmerengtél a bölcsek kövén,
s azon, hogy Nérót másként nevelnéd.
Az érvágásban ezt gondolhattad,
vagy szerteáradt benned is a félsz?
Miközben a sírt megkóstolgattad,
arra eszméltél, ízedben még élsz.
Sztoikus valál. Fegyelem szokásod,
itt a vég, itten, s lám vándorlásod
indult utolsó szakadékához.
Zuhantál-e, bármit mond Tacitus,
vagy megvetve e földet, e virtus
remegés nélkül vitt a halálhoz?
Cleveland [558]