Folyóiratok

Kalangya, VIII. évfolyam (1939. november-december) 11-12. szám

Stefanović, Svetislav: Dél a zürichi tavon

A napperzselte part pázsitja, lám,
Mint dús hajad, mély süppedő selyem.
Melyet – hogy lágyan álmodjék fejem –
Tündérkezeddel ágyaztál alám.
Az orcáidból, mint nagy ritka rózsák
Bíbor kelyhéből, forró illat árad,
A tó felől hőség cikáz, a fáradt
Hév légben ing az árnyas vágy-valóság. [549]
A föld bizsergőn, fojtottan piheg,
Úgy, mint mi is, remegve, lankadó
Gyönyörben, és ím most a friss, hideg
Habokra tűz, a kék mélység felé dől
A nap; s igéző fényre gyúl a tó,
Úgy, mint szemed láng-csókjaim tüzétől.
Fordította Franyó Zoltán