Folyóiratok

Kalangya, VIII. évfolyam (1939. november-december) 11-12. szám

Reményi József: Yankee barátom nem láthatta a Louvre-t

Hát visszajöttél csalódottan,
hát visszajöttél betűk, színek rabja.
Homlokodon a remény elkopott,
a gyűlöletnek sosem voltál papja.
Visszaűzött a Szajna mellől
a vérontás, s a Louvre-t nem láthattad.
Apollót, aki próbája a szépnek,
és őt, Vénuszt meg nem látogathattad.
(Ó Praxiteles, véres e világ,
s ki látni akar, sáncárokból nézzen.
Csak nézzen, nézzen, hátha mégis
a méltó mámor jelentkezik készen.)
Bocsásd meg, pajtás, ezt az álmodozást,
de ott valál, s nem láthattad Silenust
és Dianát sem s más görög szobrokon
az antik lelket s harsánytestű Bacchust.
És Mona Lisa nem adott mosolyt,
s Hals cigánylányát meg nem kívántad,
nem mélázhattál a bambino arcán,
s az égi s földi szüzet nem szántad.
(Ó, művészek, ti primitívek s újak,
mohón ha rátok emlékezhetem,
azért teszem, mert zamatját a múltnak
távoli szóval is élvezhetem.)
Barátom vagy. Olyan hálátlan
e kor, hogy téged, hű balgatag
elvont a Louvre ékétől,
holott mennyire bíztattalak.
Menj, menj át, pajtás, lásd Párizst,
hálátlan e kor, becsapott.
A Louvre pincéjében a
kép-ördögök és angyalok. [507]
(Ó, Rembrandt, Dürer, Watteau és mások
színeitekben hajdan fütyörésztem.
Az ifjúságom méla és vásott,
azért maradt meg, noha csakis részben,
mert felétek vitt az emlékezet,
ma vijjog már az érett kor madara,
ám elijesztni sohasem képes
e szépet, bárha utam nem visz arra.)
Hát visszajöttél csalódottan,
yankee barátom, nemes rajongó.
A Boulevard-on ősszel fáztál,
s füledben zúg a háborús dongó.
Szüretje nem volt jó lelkednek,
a szépség fürtje elmaradt,
a szépség borát nem ízlelted,
Európa
csak repülőgép, ágyú és barakk.
(Cleveland, Ohio)