Folyóiratok

Kalangya, VIII. évfolyam (1939. október) 10. szám

Dudás Kálmán: Rézkarc

Mint végtelenbe induló madár,
úgy leng a híd a néma alkonyatban.
A víz, a part gazdag bíborban áll,
fölöttük varjak baljós csőre csattan. [483]
Messze füzesek csonkjai merednek,
mint meztelen égre kulcsolt karok,
túl erdő ködlik, tar-barnára vedlett
váza úgy hat, mint november balog
rajza: (egy felmerült képet idézel)
nagy, lompos asszony rongyait sulykolja
az özvegy tájnak, mit elkanyarodva
a folyó vize játékból kettészel.