Folyóiratok

Kalangya, VIII. évfolyam (1939. október) 10. szám

Dudás Kálmán: Magános gúla

A völgy fölött a bércből kiszakadva
kéken mered a magános gúla,
gőgös fejét a felhőkbe fúrja,– –
az élet törpén totyog el alatta.
Az élet alant ballag boldogan,
ő törvényszerűen a magasba szökken,
ösztöne parancs a vak fényködökben,
mint egy őrült, bús zsenisors, olyan.
S ha este van a hegyvilág felett,
mint roppant gombaszáron pöttyös sapka,
a gula békén és szelíden tartja
a csillagokkal teliszórt eget.