Folyóiratok

Kalangya, II. évfolyam (1933. szeptember) 9. szám, 577–648. p.

Csuka Zoltán: Megyek a bálba!

Borotvaélű fura farsang
hagyj alább egy kicsit a széllel,
hurkot vetettem cinkerajnak
és most lesem nappal meg éjjel,
hogy szívet tépő cinkejajjal
mikor akad madár a lépre…
Tegnap éppen (vasárnap hajnal)
meglestem egy kicsi cselédet:
mámorosan jött meg a bálból,
(karikás szeme feketéllett,)
gyűrött volt és törődött szegény
S a cinkecsapdán csak veréb lett,
A szomszédunkban úri népek
laknak, s a lányuk eladólány:
gavallér jött érte az este,
s mert a városban fényes bál volt,
tükrös autón vitte be Pestre.
Lánymosollyal telt meg az autó,
ahogy beült – s az utcánk szaggal,
benzinszaggal és parfümszaggal…
Éjfél után hóvihar támadt
s reggel felé jött meg az autó
robogva, mint halálba hajtó
jégvirágos, különös fogat…
A lányka szállott ki egyedül,
csapzottan, mint egy esővert páva:
anyja kezeit összecsapta
s hogy volt, mint volt, senki se tudja,
csak véres lett a cinkecsapda…

Külvárosi szűkös odúmból
komor feketén, mint a felleg
felkerekedem, s báli díszben
tűzfalak és a gyárak mellett
elindulok magam is a bálba!
Döngő léptekkel tartok befelé, [629]
s elfulladó mellel és zihálva
kutatok a nagykörúton végig,
hogy jutok legközelebb a bálba…
De a város egyszerre sötét lett;
és egy kifent emberfogó csapda
a báltermek kedvét elharapta.
A rémület pokolnál sötétebb:
valaki az anyját kiabálja
és ebben a fagyos rémületben
én kigyúlok tisztán, mint a fáklya!
Majd a város sötéten, mint hűvös
koporsó, úgy morajlik alattam
s lenn a lábaim körül patkányok
futkároznak cilinderben, frakkban.