Folyóiratok

Kalangya, VIII. évfolyam (1939. október) 10. szám

Dudás Kálmán: Vigasztalan

Rég volt, hogy kormos üvegdarabokon át
néztem a napba. Már fáznak az esték,
s reggel az utam rubinnal hímezték
az aszfalt koldus leányai, a fák.
Nincs tetőm, búzám, sem vágyam, sem borom,
és társtalanok nagyon az éjszakák,
nincs csókos asszony, se biztató barát
a halál tövén. Csal kétely meg korom.
A kincsem: nézem, hogy tapad feketén
a tájra a mord múlás, és hallgatom,
hogy horzsolják holt ujjukkal ablakom
a levelek. S míg zord, szikár jegenyén
koncsorog az ősz, gyámótlan szavakban
sírok könny nélkül, sírok szakadatlan. [472]